Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
"Darob erzittert mir das Herz und hebt sich weg von seiner Stelle.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Auf seine Stimme hört voll Furcht, das Wort, das seinen Mund verläßt!
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Er sendet's unterm ganzen Himmel hin, dazu sein Licht bis zu der Erde Säumen.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Und hintendrein brüllt eine Stimme; mit einer Stimme, allgewaltig, donnert es, und nichts hält sie zurück, wenn sein Befehl sich hören läßt.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Gott donnert wunderbar mit seiner Stimme, er, der so Großes tut, so Unbegreifliches.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Dem Schnee gebietet er: 'Fall auf die Erde!', so zu dem Regenguß, so zu gewaltigen Wolkenbrüchen.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Dann mahnt er allgemein, es solle jeder Mensch sein Werk beachten.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Da geht das Wild selbst ins Versteck und ruht auf seiner Lagerstatt.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Dann kommt der Sturm aus seiner Kammer, und von den rauhen Winden kommt die Kälte.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Vor Gottes Odem aber schmilzt das Eis; die Wassermasse kommt in Fluß.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Der Nordwind scheucht alsdann die Wolken, und das Gewölk zerstreut sein Sausen.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Er dreht sich um sich selbst, von ihm geführt, er tut, was immer er ihn heißt auf dieser ird'schen Welt.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Er sendet ihn zur Strafe und zum Fluch, doch auch zum Segen.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Vernimm dies, Job! Merk auf, beachte Gottes Wunder!
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Begreifst denn du, wie Gott bei alldem waltet und seinen Strahl in seiner Wolke zucken läßt?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Begreifst du, wenn die Wolken alles überziehen, du Wunder der Allwissenheit,
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
wie dir die Kleider durch die Hitze lästig werden, wenn durch den Süd die Erde stille liegt? -
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Kannst du, gleich ihm, die lichten Höhen wölben, die also fest wie ein gegossener Spiegel sind? -
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Zeig mir doch an, was wir da sagen wollten! Wir finden uns gar nicht zurecht vor Düsterkeit.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Wird sie verscheucht auf mein Geheiß? Kann jemand ihr befehlen, zu verschwinden?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Nichts Lichtes sieht man mehr, ist's doch so dunkel durch die Wolken. Da streicht ein Wind daher und reinigt sie.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Von Norden her erscheint es golden, und Gott, dem Furchtbaren, gebührt der Ruhm davon.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Nie werden wir begreifen den Allmächtigen. Er ist so groß an Macht und Rechtlichkeit, und nicht verschleppt er die gerechte Sache.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Drum fürchten ihn die schlichten Leute. Doch die sich weise dünken, die begreifen all das nicht."
