Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
C’est pour cela que mon cœur a été saisi d’effroi, et qu’il est sorti de sa place.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Écoutez très attentivement sa voix terrible, et les sons qui sortent de sa bouche.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Lui-même porte ses regards au-dessous de tous les cieux, et sa lumière se répand sur les confins de la terre.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Après lui un bruit éclatera comme un rugissement; il tonnera par la voix de sa grandeur, et lorsqu’on aura entendu sa voix, on ne pourra la comprendre.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Dieu tonnera merveilleusement par sa voix, lui qui fait des choses grandes et impénétrables;
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Qui ordonne de descendre sur la terre à la neige et aux pluies de l’hiver, et à ses fortes ondées;
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Qui met un sceau sur la main de tous les hommes, afin qu’ils reconnaissent chacun leurs œuvres.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
La bête entrera dans sa tanière, et elle demeurera dans son antre.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Des lieux intérieurs sortira la tempête, et d’Arcturus le froid.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Au souffle de Dieu, la glace se durcit, et de nouveau les eaux les plus abondantes se répandent.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Le blé désire les nuées, et les nuées répandent leur lumière.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Elles parcourent tous les lieux où les conduit la volonté de celui qui les gouverne, et selon ce qu’il leur a ordonné sur la face du globe de la terre,
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Soit dans une tribu, soit dans sa terre, soit en quelque lieu de sa miséricorde que ce soit, où il leur aura commandé de se trouver.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Job, écoute ceci attentivement; arrête-toi, et considère les merveilles de Dieu.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Est-ce que tu sais quand Dieu a ordonné aux pluies de faire paraître la lumière des nuées?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Est-ce que tu connais les grands sentiers des nuées et les sciences parfaites?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Tes vêtements ne sont-ils pas échauffés, lorsque le vent du midi souffle sur la terre?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Tu as peut-être formé avec lui les cieux qui sont très solides, comme s’ils avaient été coulés en bronze.
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Montre-nous ce que nous pourrons lui dire; car nous, nous sommes enveloppés de ténèbres.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Qui lui racontera ce que je dis? Que si un homme en parle, il sera absorbé.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Mais maintenant ils ne voient pas la lumière: soudain l’air s’épaissira en nuées, et le vent, passant, les dissipera.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
C’est du côté de l’aquilon que l’or vient, et la louange qu’on donne à Dieu doit être accompagnée de crainte.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Nous ne pouvons le comprendre dignement: il est grand en puissance, en jugement et en justice, et il ne peut être l’objet d’un récit.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
C’est pourquoi les hommes le craindront, et aucun de ceux qui croient être sages n’osera le contempler.
