< Jób 37 >

1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
A ce spectacle, mon cœur est tout tremblant, il bondit hors de sa place.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Ecoutez, écoutez le fracas de sa voix, le grondement qui sort de sa bouche!
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Il lui donne libre carrière sous l’immensité des cieux, et son éclair brille jusqu’aux extrémités de la terre.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Puis éclate un rugissement, il tonne de sa voix majestueuse; il ne retient plus les éclairs, quand on entend sa voix;
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Dieu tonne de sa voix, d’une manière merveilleuse. Il fait de grandes choses que nous ne comprenons pas.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Il dit à la neige: « Tombe sur la terre; » il commande aux ondées et aux pluies torrentielles.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Il met un sceau sur la main de tous les hommes, afin que tout mortel reconnaisse son Créateur.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Alors l’animal sauvage rentre dans son repaire, et demeure dans sa tanière.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
L’ouragan sort de ses retraites cachées, l’aquilon amène les frimas.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Au souffle de Dieu se forme la glace, et la masse des eaux est emprisonnée.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Il charge de vapeurs les nuages, il disperse ses nuées lumineuses.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
On les voit, selon ses décrets, errer en tous sens, pour exécuter tout ce qu’il leur commande, sur la face de la terre habitée.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
C’est tantôt pour le châtiment de sa terre, et tantôt en signe de faveur qu’il les envoie.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Job, sois attentif à ces choses; arrête-toi, et considère les merveilles de Dieu.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Sais-tu comment il les opère, et fait briller l’éclair dans la nue?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Comprends-tu le balancement des nuages, les merveilles de celui dont la science est parfaite,
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
toi dont les vêtements sont chauds, quand la terre se repose au souffle du midi?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Peux-tu, comme lui, étendre les nuées, et les rendre solides comme un miroir d’airain?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Fais-nous connaître ce que nous devons lui dire: nous ne saurions lui parler, ignorants que nous sommes.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Ah! qu’on ne lui rapporte pas mes discours! Un homme a-t-il jamais dit qu’il désirait sa perte?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
On ne peut voir maintenant la lumière du soleil, qui luit derrière les nuages; qu’un vent passe, il les dissipe.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
L’or vient du septentrion; mais Dieu, que sa majesté est redoutable!
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Le Tout-Puissant, nous ne pouvons l’atteindre: il est grand en force, et en droit, et en justice, il ne répond à personne!
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Que les hommes donc le révèrent! Il ne regarde pas ceux qui se croient sages.

< Jób 37 >