Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
"Niin, siitä vapisee sydämeni ja hypähtää paikoiltansa.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Kuulkaa, kuulkaa hänen äänensä pauhinaa ja kohinaa, joka käy hänen suustansa.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Hän laskee sen kaikumaan kaiken taivaan alla, lähettää leimauksensa maan ääriin asti.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Sen kintereillä ärjyy ääni, hän korottaa väkevän äänensä jylinän, eikä hän säästä salamoitaan, äänensä raikuessa.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Ihmeellisesti Jumala korottaa äänensä jylinän, hän tekee suuria tekoja, joita emme käsittää taida.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Sillä hän sanoo lumelle: 'Putoa maahan', samoin sadekuurolle, rankkasateittensa ryöpylle.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Niin hän kytkee jokaiselta kädet, että kaikki ihmiset hänen tekonsa tietäisivät.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Pedot vetäytyvät piiloon ja pysyvät luolissansa.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Tähtitarhasta tulee tuulispää, pohjan ilmalta pakkanen.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Jumalan henkäyksestä syntyy jää, ja aavat vedet ahdistuvat.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Hän myös kuormittaa pilvet kosteudella ja hajottaa välähtelevät ukkosvaarunsa.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Ne vyöryvät sinne tänne hänen ohjauksestaan, tehdäkseen maanpiirin päällä kaiken, mitä hän niille määrää.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Hän antaa niiden osua milloin maalle vitsaukseksi, milloin siunaukseksi.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Ota tämä korviisi, Job; pysähdy ja tarkkaa Jumalan ihmetöitä.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Tiedätkö, kuinka Jumala niillä tekonsa teettää ja kuinka hän antaa pilviensä leimausten loistaa?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Käsitätkö pilvien punnituksen, hänen ihmeensä, joka on kaikkitietävä?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Sinä, jonka vaatteet kuumenevat, kun maa on raukeana etelän helletuulesta,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
kaarrutatko sinä hänen kanssansa taivaan, joka on vahva kuin valettu kuvastin?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Neuvo, mitä meidän on hänelle sanottava; pimeydessämme emme voi tuoda esiin mitään.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Olisiko hänelle ilmoitettava, että tahtoisin puhua? Kukapa vaatisi omaa tuhoansa!
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Ja nyt: ei voida katsella valoa, joka kirkkaana loistaa, kun tuuli on puhaltanut puhdistaen taivaan.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Pohjoisesta tulee kultainen hohde; Jumalan yllä on peljättävä valtasuuruus.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Kaikkivaltiasta emme saata käsittää, häntä, joka on suuri voimassa, joka ei oikeutta ja täydellistä vanhurskautta polje.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Sentähden peljätkööt häntä ihmiset; hän ei katso keneenkään, joka on omasta mielestään viisas."
