Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Also, at this my heart trembleth, And it moveth from its place.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Hearken diligently to the trembling of His voice, Yea, the sound from His mouth goeth forth.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Under the whole heavens He directeth it, And its light [is] over the skirts of the earth.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
After it roar doth a voice — He thundereth with the voice of His excellency, And He doth not hold them back, When His voice is heard.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
God thundereth with His voice wonderfully, Doing great things and we know not.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
For to snow He saith, 'Be [on] the earth.' And the small rain and great rain of His power.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Into the hand of every man he sealeth, For the knowledge by all men of His work.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
And enter doth the beast into covert, And in its habitations it doth continue.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
From the inner chamber cometh a hurricane, And from scatterings winds — cold,
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
From the breath of God is frost given, And the breadth of waters is straitened,
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Yea, by filling He doth press out a cloud, Scatter a cloud doth His light.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
And it is turning itself round by His counsels, For their doing all He commandeth them, On the face of the habitable earth.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Whether for a rod, or for His land, Or for kindness — He doth cause it to come.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Hear this, O Job, Stand and consider the wonders of God.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Dost thou know when God doth place them, And caused to shine the light of His cloud?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Dost thou know the balancings of a cloud? The wonders of the Perfect in knowledge?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
How thy garments [are] warm, In the quieting of the earth from the south?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Thou hast made an expanse with Him For the clouds — strong as a hard mirror!
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Let us know what we say to Him, We set not in array because of darkness.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Is it declared to Him that I speak? If a man hath spoken, surely he is swallowed up.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
And now, they have not seen the light, Bright it [is] in the clouds, And the wind hath passed by and cleanseth them.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
From the golden north it cometh, Beside God [is] fearful honour.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
The Mighty! we have not found Him out, High in power and judgment, He doth not answer! And abundant in righteousness,
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Therefore do men fear Him, He seeth not any of the wise of heart.
