Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
At this my heart trembleth, And leapeth out of its place.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Hear, O hear, the thunder of his voice, And the noise which goeth forth from his mouth!
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
He directeth it under the whole heaven, And his lightning to the ends of the earth.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
After it the thunder roareth; He thundereth with his voice of majesty, And restraineth it not, when his voice is heard.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
God thundereth with his voice marvellously; Great things doeth he, which we cannot comprehend.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
For he saith to the snow, “Be thou on the earth!” To the shower also, even the showers of his might.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
He sealeth up the hand of every man, That all men whom he hath made may acknowledge him.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Then the beasts go into dens, And abide in their caverns.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Out of the south cometh the whirlwind, And cold out of the north.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
By the breath of God ice is formed, And the broad waters become narrow,
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Yea, with moisture he burdeneth the clouds; He spreadeth abroad his lightning-clouds.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
They move about by his direction, To execute all his commands throughout the world;
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Whether he cause them to come for punishment, Or for the land, or for mercy.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Give ear to this, O Job! Stand still, and consider the wondrous works of God!
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Dost thou know when God gave commandment to them, And caused the lightning of his cloud to flash?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Dost thou understand the balancing of the clouds, The wondrous works of Him that is perfect in knowledge?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
How thy garments become warm, When he maketh the earth still by the south wind?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Canst thou like him spread out the sky, Which is firm like a molten mirror?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Teach us what we shall say to him! For we cannot set in order our words by reason of darkness.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Shall it be told him that I would speak? Shall a man speak, that he may be consumed?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
For now men do not look upon the light, When it is bright in the skies, When the wind hath passed over them, and made them clear.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
From the north cometh gold; But with God is terrible majesty!
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
The Almighty, we cannot find him out; Great is he in power and justice, Abundant in righteousness; he doth not oppress.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Therefore let men fear him! Upon none of the wise in heart will he look.
