Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
“Also, my heart trembles at this, And it moves from its place.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Listen diligently to the trembling of His voice, Indeed, the sound goes forth from His mouth.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
He directs it under the whole heavens, And its light [is] over the skirts of the earth.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
A voice roars after it—He thunders with the voice of His excellence, And He does not hold them back, When His voice is heard.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
God thunders with His voice wonderfully, Doing great things and we do not know.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
For He says to snow: Be [on] the earth. And the small rain and great rain of His power.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Into the hand of every man he seals, For the knowledge by all men of His work.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
And the beast enters into [its] lair, And it continues in its habitations.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
From the inner chamber comes a windstorm, And from scatterings winds—cold,
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
From the breath of God is frost given, And the breadth of waters is constricted,
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Indeed, by filling He presses out a cloud, [and] His light scatters a cloud.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
And it is turning itself around by His counsels, For their doing all He commands them, On the face of the habitable earth.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Whether for a rod, or for His land, Or for kindness—He causes it to come.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Hear this, O Job, Stand and consider the wonders of God.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Do you know when God places them, And caused the light of His cloud to shine?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Do you know the balancings of a cloud? The wonders of the Perfect in knowledge?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
How your garments [are] warm, In the quieting of the earth from the south?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
You have made an expanse with Him For the clouds—strong as a hard mirror!
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Let us know what we say to Him, We do not set in array because of darkness.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Is it declared to Him that I speak? If a man has spoken, surely he is swallowed up.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
And now, they have not seen the light, It [is] bright in the clouds, And the wind has passed by and cleanses them.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
It comes from the golden north, Fearful splendor [is] beside God.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
The Mighty! We have not found Him out, High in power and judgment, He does not answer! And abundant in righteousness,
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Therefore men fear Him, He does not see any of the wise of heart.”
