Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
At this also my heart trembleth, and is moved upward out of its place.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Hear, O hear, the rattling of his thunder, and the storm's roar that goeth out of his mouth.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Under the whole heavens he letteth it loose, and his lightning over the ends of the earth.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Behind it roareth the thunder; he thundereth with his majestic voice; and he holdeth them not back when his voice is heard.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
God thundereth with his marvelous voice: he doth great things, which we cannot comprehend.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
For to the snow he saith, Be thou on the earth: likewise the pouring rain, and to the pouring rains of his strength.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
He sealeth it on the hand of every man, that all men whom he hath made may know it.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Then retire the beasts into [their] dens, and rest in their lairs.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Out of [his] chamber cometh the whirlwind, and out of the north, the cold.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
From the breathing of God ice is given, and the broad waters become solid.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Also with moisture he loadeth the cloud; [and] he scattereth the cloud of his lightning;
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
And it is turned round about by his guidance, to execute what he commandeth it upon the face of the world, the earth.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Whether it be as a chastising rod—if this be destined for his earth—or for kindness, doth he cause it to come.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Give ear unto this, O Job: stand still, and consider well the wonders of God.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Dost thou know how God hath imposed [a law] on them, and [how] he hath caused the light of his cloud to shine?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Dost thou know aught about the balancings of the clouds, the wondrous works of him who is perfect in knowledge?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
[Thou] who clothest thyself with warm garments, when He giveth the earth rest from the south wind?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Hast thou with him spread out the skies, which are strong even as a molten mirror?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Let us know what we shall say unto him: we cannot set aught in order [before him] because of darkness.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Can [all] be related of him, when I speak [ever so much]? or if a man talk [of him] even till he be swallowed up [in death]?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Yet now men see not the light which is bright in the skies, when the wind hath passed along, and purified them.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
The golden [light] that cometh out of the north: around God is terrible majesty.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
The Almighty, whom we cannot find out, excellent in power, and in justice, and abounding in righteousness, will not afflict:
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Therefore do men fear him; he respecteth not any that are wise of heart.
