Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
“At this my heart also pounds and leaps from its place.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Listen closely to the thunder of His voice and the rumbling that comes from His mouth.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
He unleashes His lightning beneath the whole sky and sends it to the ends of the earth.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Then there comes a roaring sound; He thunders with His majestic voice. He does not restrain the lightning when His voice resounds.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
God thunders wondrously with His voice; He does great things we cannot comprehend.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
For He says to the snow, ‘Fall on the earth,’ and to the gentle rain, ‘Pour out a mighty downpour.’
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
He seals up the hand of every man, so that all men may know His work.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
The wild animals enter their lairs; they settle down in their dens.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
The tempest comes from its chamber, and the cold from the driving north winds.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
By the breath of God the ice is formed and the watery expanses are frozen.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
He loads the clouds with moisture; He scatters His lightning through them.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
They swirl about, whirling at His direction, accomplishing all that He commands over the face of all the earth.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Whether for punishment or for His land, He accomplishes this in His loving devotion.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Listen to this, O Job; stand still and consider the wonders of God.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Do you know how God dispatches the clouds or makes the lightning flash?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Do you understand how the clouds float, those wonders of Him who is perfect in knowledge?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
You whose clothes get hot when the land lies hushed under the south wind,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
can you, like Him, spread out the skies to reflect the heat like a mirror of bronze?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Teach us what we should say to Him; we cannot draw up our case when our faces are in darkness.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Should He be told that I want to speak? Would a man ask to be swallowed up?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Now no one can gaze at the sun when it is bright in the skies after the wind has swept them clean.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Out of the north He comes in golden splendor; awesome majesty surrounds Him.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
The Almighty is beyond our reach; He is exalted in power! In His justice and great righteousness He does not oppress.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Therefore, men fear Him, for He is not partial to the wise in heart.”
