Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
“An bende mor ma kamano miyo chunya bwok kendo ridore.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Lingʼuru kendo uwinj dwond Nyasaye kaka mor ka polo, kendo winjuru weche mawuok e dhoge.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
En emomiyo mil polo menyo kor polo duto, chakre tungʼ piny konchiel nyaka komachielo.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Bangʼ mano iwinjo dwonde ka mor matek kendo omor gi dwol mar duongʼne. Ka dwonde ochako mor, to onge gima nyalo gengʼe.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Dwond Nyasaye mor e yo miwuoro; otimo gik madongo moyombo parowa.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Owacho ne pe ni, ‘Lwar piny,’ kendo ne nyidho matin ni, ‘Lokri koth maduongʼ.’
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Otimo kamano mondo ji duto mane ochweyo, ongʼe kaka tichne chalo mi ji duto bed gi luoro nikech teko mare.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Le ringo pondo; gisiko e buchegi.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Ahiti biro koa kuma opandee, kendo koyo mangʼich bende yamo riembo mi ke.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Much Nyasaye kelo pe kendo pige mopongʼo wi lowo poto mabed matek ka lwanda.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Opongʼo boche polo gi ngʼich mar pi kendo okeyo mil polo mare ei bochego.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Gilwore mana kaka Nyasaye dwaro, ka gidhi e wangʼ piny duto ka gitimo gima ochikogi.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Ndalo moko Nyasaye kelo rumbi e piny mondo okumgo ji, to ndalo moko okelo koth mondo onyisgo herane.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
“Winjie wachni, Ayub; bed mos ipar gik miwuoro mag Nyasaye.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Bende ingʼeyo kaka Nyasaye chiko boche polo kendo kaka omiyo polo mil?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Bende ingʼeyo kaka boche oliero e kor polo, gik miwuoro mag Jal ma riekone tut mogik?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
To in ma kinde ma yamb milambo kudho mi two piny, to isiko mana ka luya chami ei lewni mirwakogi,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
bende inyalo konye yaro polo, mi obed matek ka mula mothedhi?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
“Nyiswa ane gima dwanyis Nyasaye machalo kamano ka kata mana pek ma wan-go ok wanyal ketone e yo mayot.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Bende en gima owinjore mondo onyise ka adwaro wuoyo? Donge ngʼama ohedhore timo kamano dotieki?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Koro onge ngʼama nyalo rango wangʼ chiengʼ tir, nikech polo olendo kendo orieny makech; yamo oseriembo boche duto moweyo kor polo nono.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Nyasaye wuok koa yo nyandwat ka en gi duongʼ malich machalo gi lich mar dhahabu.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Jehova Nyasaye Maratego oyombowa mabor kendo en gi teko maduongʼ ok otim marach ne ji, nikech en ja-adiera kendo opongʼ gi tim makare.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Mano emomiyo ji miye luor, nikech ok opak joma pachgi wuondo ni riek.”
