Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Ja, derover skælver mit Hjerte, bævende skifter det Sted!
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Lyt dog til hans bragende Røst, til Drønet, der gaar fra hans Mund!
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Han slipper det løs under hele Himlen, sit Lys til Jordens Ender;
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
efter det brøler hans Røst, med Højhed brager hans Torden; han sparer ikke paa Lyn, imedens hans Stemme høres.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Underfuldt lyder Guds Tordenrøst, han øver Vælde, vi fatter det ej.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Thi han siger til Sneen: »Fald ned paa Jorden!« til Byger og Regnskyl: »Bliv stærke!«
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
For alle Mennesker sætter han Segl, at de dødelige alle maa kende hans Gerning.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
De vilde Dyr søger Ly og holder sig i deres Huler:
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Fra Kammeret kommer der Storm, fra Nordens Stjerner Kulde.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Ved Guds Aande bliver der Is, Vandfladen lægges i Fængsel.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Saa fylder han Skyen med Væde, Skylaget spreder hans Lys;
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
det farer hid og did og bugter sig efter hans Tanke og udfører alt, hvad han byder, paa hele den vide Jord,
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
hvad enten han slynger det ud som Svøbe, eller han sender det for at velsigne.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Job du maa lytte hertil, træd frem og mærk dig Guds Underværker!
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Fatter du, hvorledes Gud kan magte dem og lade Lys straale frem fra sin Sky?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Fatter du Skyernes Svæven, den Alvises Underværker?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Du, hvis Klæder ophedes, naar Jorden døser ved Søndenvind?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Hvælver du Himlen sammen med ham, fast som det støbte Spejl?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Lær mig, hvad vi skal sige ham! Intet kan vi faa frem for Mørke.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Meldes det ham, at jeg taler? Siger en Mand, at han er fra Samling?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Og nu: Man ser ej Lyset, skygget af mørke Skyer, men et Vejr farer hen og renser Himlen,
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
fra Norden kommer en Lysning. Over Gud er der frygtelig Højhed,
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
og den Almægtige finder vi ikke. Almægtig og rig paa Retfærd bøjer han ikke Retten;
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
derfor frygter Mennesker ham, men af selv kloge ænser han ingen.
