Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Hae hmuen pongah ka palungthin tasoeh moe, a ohhaih ahmuen hoiah angthuih ving.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
A thuih ih lok, anih ih pakha thung hoiah tacawt lok to kahoih ah tahngai ah.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
A thuih ih lok loe van tlim ah kaom ahmuen boih ah phak moe, tangphrapuekhaih doeh long boenghaih ahmuen khoek to phak.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Tangphrapuek pacoengah lok to angzoh; a lensawkhaih lok hoiah kho to pazisak; lok tacawt pacoengah loe, takhi sae songhaih diisak let mak ai boeh.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Dawnrai koi kaom ah Sithaw mah khopazih lok to tacawtsak; aicae mah panoek thai ai ih kalen parai hmuennawk to anih mah sak.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Dantui khaeah, Long ah krah ah, tiah a naa. Khotui khaeah, Kalen parai kho angzoh hanah lok a paek.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Kami boih mah a sak ih hmuen panoek thai hanah, kami boih mah sak ih tok to anghaksak.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Taw ih moinawk loe akhaw thungah caeh o moe, athung ah abuep o.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Aloih bang hoiah takhi kamhae to angzoh moe, aluek bang hoiah kangqai to angzoh.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Sithaw ih takhi mah hmuh pongah, tui to amkhawk, kawk parai tuinawk loe amkhawk o.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Tamai to tui hoiah koisak moe, ni aengh mah tamai to angkhoengsak phaeng.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Long ah kaom hmuennawk boih loe, a thuih ih lok baktih toengah, sak o hanah a thuih ih lok hoiah ni amhae o.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Kaminawk thuitaek han ih, to tih ai boeh loe angmah ih long to khetzawn han ih, to tih ai boeh loe palungnathaih amtuengsak han ih, to tiah ohsak.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Aw Job hae lok hae tahngai ah; dawnrai koi kaom Sithaw ih hmuennawk hae, anghngaih duem ah loe, poek ah.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Sithaw mah kawbangmaw tamainawk to amzamsak moe, aanghaih to ohsak, tiah na panoek maw?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Palunghahaih hoi kakoep, dawnrai koi kaom, Sithaw mah sak ih hmuen ah kaom, tamainawk to kawbangmaw amzamsak, tito na panoek vai maw?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Aloih bang ih takhi mah long to betsak naah, na khukbuen to kawbangmaw bet, tiah na panoek vai maw?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Sithaw mah kabae amdingsak hanah tamai to taboksak, nang loe to tiah na sak thai maw?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Anih khaeah timaw ka thuih o han, tito na patuk ah; khoving pongah tidoeh ka sah o thai ai boeh.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Lokthuih ka koeh, tiah Anih khaeah ka thuih han maw? Kami mah to tiah thui nahaeloe, to kami to anih mah amrosak tangtang tih.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Takhi song moe, tamai to hmuh phaeng naah, mi mah doeh ni aengh to khen thai ai.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Anih loe kampha sui baktiah aluek bang hoiah angzoh; Sithaw loe zitthok Lensawkhaih hoiah akoep.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Thacak Sithaw loe aicae mah hnu thai ai; anih loe thacakhaih, lokcaekhaih hoi toenghaih hoiah akoep; anih loe mi kawbaktih doeh pacaekthlaek ai.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
To pongah kaminawk mah anih to zit o; anih loe palungha kami ni, tiah poek ih kaminawk khingyahaih to tawn ai, tiah a naa.
