Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Sa pagkatinuod, nagkurog ang akong kasingkasing tungod niini; daw misibog kini sa nahimutangan niini.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Dungga, o, dungga ang kasaba sa iyang tingog, ang tingog nga migula gikan sa iyang baba.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Gipadala niya kini ilalom sa tibuok kalangitan, ug iyang gipadala ang iyang kilat ngadto sa mga utlanan sa kalibotan.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Midahunog ang usa ka tingog human niini; midalugdog siya uban sa tingog sa iyang pagkahalangdon; wala niya gipugngan ang kilat sa dihang nadunggan ang iyang tingog.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Makahibulonganong midalugdog ang Dios pinaagi sa iyang tingog; nagbuhat siya ug bantogang mga butang nga dili nato masabtan.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Kay miingon siya sa niyebe, 'Pangahulog kamo sa yuta'; ngadto usab sa ulan, 'Mahimo kang kusog kaayo nga ulan'.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Gipahunong niya ang kamot sa tanang katawhan gikan sa pagtrabaho, aron ang iyang binuhat nga mga tawo makakita sa iyang mga buhat.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Unya ang mapintas nga mga mananap manago ug magpabilin sa ilang mga lungib.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Naggikan ang unos sa iyang lawak sa habagatan ug ang katugnaw daw nagkatibulaag nga hangin sa amihanan.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Pinaagi sa gininhawa gihatag sa Dios ang ice; ang gilapdon sa katubigan migahi sama sa puthaw.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Sa pagkatinuod, gipabug-atan niya ang baga nga panganod sa yamog; gikatag niya ang iyang kilat agi sa mga panganod.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Gipatuyok niya ang panganod pinaagi sa iyang paggiya, aron buhaton nila ang bisan unsang gimando niya kanila ibabaw sa tibuok kalibotan.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Gitugotan niya nga mahitabo kining tanan; usahay nahitabo kini aron sa pagpanudlo, usahay alang sa iyang yuta, ug usahay isip mga buhat sa matinud-anong kasabotan.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Paminawa kini, Job; hunong ug pamalandongi ang kahibulongang mga buhat sa Dios.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Nasayod ka ba giunsa pagpatuman sa Dios sa iyang kabubut-on ngadto sa panganod ug gihimo ang kilat aron sa pagkidlap kanila?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Nasabtan ba nimo ang paglutaw sa kapanganoran, ang kahibulongang mga buhat sa Dios, nga hingpit ang kahibalo?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Nasabtan ba nimo kung giunsa pag-init sa imong bisti sa dihang walay hangin nga naggikan sa habagatan diha sa yuta?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Mabukhad ba nimo ang kalangitan sama sa iyang mahimo— ang langit, nga sama kalig-on sa hinulmang puthaw nga samin?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Tudloi kami kung unsa ang angay namong isulti kaniya, kay dili namo masulti sa han-ay ang among mga pangatarongan tungod sa kangitngit sa among mga hunahuna.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Angay ba siyang masultihan nga buot kong makigsulti kaniya? Buot ba sa usa ka tawo nga lamoyon?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Karon, dili makalantaw ang mga tawo sa adlaw kung nagsidlak pa kini diha sa langit human mohuyop ang hangin ug gihawanan kini sa mga panganod.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Gikan sa amihan miabot ang bulawanong katahom—ibabaw sa Dios ang halangdong kahadlok.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Mahitungod sa Makagagahom, dili gayod nato siya makaplagan; bantogan siya sa gahom ug pagkamatarong. Dili niya daogdaogon ang mga tawo.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Busa, gikahadlokan siya sa mga tawo. Wala niya panumbalinga kadtong maalamon sa ilang kaugalingong mga panghunahuna.”
