Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Да! Поради това сърцето ми трепери И се измества от мястото си.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Слушайте внимателно гърма на гласа Му, И шума, който излиза из устата Му.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Праща го под цялото небе И светкавицата Си до краищата на земята;
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
След нея рече глас, Гърми с гласа на величието Си, И не ги възпира щом се чуе гласа Му.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Бог гърми чудно с гласа Си, Върши велики дела, които не можем да разбираме;
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Защото казва на снега: Вали на земята, - Също и на проливния дъжд и на поройните Си дъждове;
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Запечатва ръката на всеки човек, Така щото всичките човеци, които е направил, да разбират силата Му.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Тогава зверовете влизат в скривалищата И остават в рововете си.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
От помещението си иде бурята, И студът от ветровете що разпръскват облаците.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Чрез духане от Бога се дава лед, И широките води замръзват;
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Тоже гъстия облак Той натоварва с влага, Простира на широко светкавичния Си облак,
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Които според Неговото наставление се носят наоколо За да правят всичко що им заповядва По лицето на земното кълбо.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Било, че за наказание, или за земята Си, Или за милост, ги докарва.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Слушай това, Иове, Застани та размисли върху чудесните Божии дела.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Разбираш ли как им налага Бог волята Си. И прави светкавицата да свети от облака Му?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Разбираш ли как облаците увисват, Чудесните дела на Съвършения в знание?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Ти, чиито дрехи стават топли, Когато земята е в затишие, поради южния вятър,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Можеш ли като Него да разпростреш небето, Което, като леяно огледало е здраво?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Научи ни що да Му кажем, Защото поради невежество ние не можем да наредим думите си
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Ще Му се извести ли, че желая да говоря, Като зная че, ако продума човек непременно ще бъде погълнат?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
И сега човеците не могат да погледнат на светлината, Когато блещи на небето, като е заминал вятърът и го е очистил,
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Та е дошло златозарно сияние от север; А как ще погледнат на Бога, у Когото е страшна слава!
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Всемогъщ е, не можем да Го проумеем, превъзходен е в сила; А правосъдието и преизобилната правда Той няма да отврати.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Затова Му се боят човеците; Той не зачита никого от високоумните.
