Jób 36

1 És folytatá Elihu, és monda:

Vidare sade Elihu:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Bida ännu litet, så att jag får giva dig besked, ty ännu något har jag att säga till Guds försvar.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Min insikt vill jag hämta vida ifrån, och åt min skapare vill jag skaffa rätt.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

Ja, förvisso skola mina ord icke vara lögn; en man med fullgod insikt har du framför dig.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Se, Gud är väldig, men han försmår dock ingen, han som är så väldig i sitt förstånds kraft.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Den ogudaktige låter han ej bliva vid liv, men åt de arma skaffar han rätt.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Han tager ej sina ögon från de rättfärdiga; de få trona i konungars krets, för alltid låter han dem sitta där i höghet.

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Och om de läggas bundna i kedjor och fångas i eländets snaror,

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

så vill han därmed visa dem vad de hava gjort, och vilka överträdelser de hava begått i sitt högmod;

10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

han vill då öppna deras öra för tuktan och mana dem att vända om ifrån fördärvet.

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Om de då höra på honom och underkasta sig, så få de framleva sina dagar i lycka och sina år i ljuvlig ro.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Men höra de honom ej, så förgås de genom vapen och omkomma, när de minst tänka det.

13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Ja, de som med gudlöst hjärta hängiva sig åt vrede och icke anropa honom, när han lägger dem i band,

14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

deras själ skall i deras ungdom ryckas bort av döden, och deras liv skall dela tempelbolares lott.

15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Genom lidandet vill han rädda den lidande, och genom betrycket vill han öppna hans öra.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Så sökte han ock draga dig ur nödens gap, ut på en rymlig plats, där intet trångmål rådde; och ditt bord skulle bliva fullsatt med feta rätter.

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Men nu bär du till fullo ogudaktighetens dom; ja, dom och rättvisa hålla dig nu fast.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Ty vrede borde ej få uppegga dig under din tuktans tid, och huru svårt du än har måst plikta, borde du ej därav ledas vilse.

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Huru kan han lära dig bedja, om icke genom nöd och genom allt som nu har prövat din kraft?

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Du må ej längta så ivrigt efter natten, den natt då folken skola ryckas bort ifrån sin plats.

21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Tag dig till vara, så att du ej vänder dig till vad fördärvligt är; sådant behagar dig ju mer än att lida.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Se, Gud är upphöjd genom sin kraft. Var finnes någon mästare som är honom lik?

23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

Vem har föreskrivit honom hans väg, och vem kan säga: »Du gör vad orätt är?»

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Tänk då på att upphöja hans gärningar, dem vilka människorna besjunga

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

och som de alla skåda med lust, de dödliga, om de än blott skönja dem i fjärran.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Ja, Gud är för hög för vårt förstånd, hans år äro flera än någon kan utrannsaka.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Se, vattnets droppar drager han uppåt, och de sila ned såsom regn, där hans dimma går fram;

28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

skyarna gjuta dem ut såsom en ström, låta dem drypa ned över talrika människor.

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Ja, kan någon fatta molnens utbredning, braket som utgår från hans hydda?

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Se, sitt ljungeldsljus breder han ut över molnen, och själva havsgrunden höljer han in däri.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Ty så utför han sina domar över folken; så bereder han ock näring i rikligt mått.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

I ljungeldsljus höljer han sina händer och sänder det ut mot dem som begynna strid.

33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

Budskap om honom bär hans dunder; själva boskapen bebådar hans antåg.