Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Y Eliu continuó diciendo:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Dame un poco más de tiempo para declarar; porque todavía tengo algo que decir en defensa de Dios.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Obtendré mi conocimiento de lejos, y le daré justicia a mi Hacedor.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Porque verdaderamente mis palabras no son falsas; Uno que es perfecto en su conocimiento está hablando contigo.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
He aquí, Dios es grande, no aborrece, es poderoso en la virtud de su corazón.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
No perdona la vida al impio, y da a los oprimidos sus derechos;
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
No apartará los ojos de los justos, hasta el trono de los reyes, los afirma para siempre, exaltandolos.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Y si han sido encarcelados en cadenas, y cautivos en cuerdas de aflicción,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Entonces les deja claro lo que han hecho, incluso las obras malvadas de las que se enorgullecen.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Su oído está abierto a su enseñanza, y él les da órdenes para que sus corazones se vuelvan del mal.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Si escuchan su voz y cumplen su palabra, entonces él les da larga vida y años llenos de placer.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Pero si no, perecerán a espada llegan y morirán sin conocimiento.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Los que no temen a Dios mantienen la ira acumulada en sus corazones; No dan gritos de ayuda cuando son hechos prisioneros.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Llegan a su fin cuando aún son jóvenes, su vida es corta como la de aquellos que se usan con fines sexuales en la adoración de sus dioses.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Él salva al afligido en su aflicción, abriendo sus oídos en tiempos de opresión.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
También te apartará de la boca de tus adversarios, a lugar espacioso libre de angustias; te asentará mesa llena de grosura.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Pero tú has cumplido el juicio del malvado, contra la justicia y el juicio que lo sustenta todo.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Ten cuidado que en su ira no te quite con golpe, porque ni un gran rescate te libera.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Hará él estima de tus riquezas, ni tu oro ni la potencia de tu poder.
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
No anheles la noche cuando la gente asciende a su lugar.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Ten cuidado, de no volverte al pecado, porque has escogido el mal, en lugar de la miseria.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Verdaderamente Dios es excelso en su potencia; ¿Quién es un maestro como él?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
¿Quién alguna vez le dio órdenes, o le dijo, has hecho mal?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Mira que tienes que alabar su obra, sobre el cual los hombres hacen canciones.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Todas las personas la están mirando; él hombre la ve desde lejos.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
En verdad, Dios es grande, más grande que todo nuestro conocimiento; El número de sus años no pueden ser contados.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Porque toma las gotas del mar; los envía a través de su niebla como lluvia,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Que desciende del cielo y cae sobre los pueblos.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
¿Y quién sabe cómo se extienden las nubes o los truenos de su tienda?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Mira, él está extendiendo su niebla, cubriendo con ella las cimas de las montañas.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Porque por éstos da comida a los pueblos, y pan en plena medida.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
con las nubes encubre la luz, y le manda no brillar, interponiendo aquéllas.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
El trueno deja en claro su pasión, y la tormenta da noticias de su ira.
