Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Y Añadió Eliú, y dijo:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Espérame un poco, y te enseñaré; porque todavía hablo por Dios.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Tomaré mi sabiduría de lejos, y daré la justicia a mi hacedor.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Porque de cierto no son mentira mis palabras; antes se trata contigo con perfecta sabiduría.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
He aquí que Dios es grande, y no aborrece; fuerte es en virtud de corazón.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
No dará vida al impío, antes a los humildes dará su derecho.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
No quitará sus ojos del justo; antes bien con los reyes los pondrá en silla para siempre, y serán ensalzados.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Y si estuvieren presos en grillos, y cautivos en las cuerdas de la bajeza,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
él les anunciará la obra de ellos, y que sus rebeliones prevalecieron.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Y despierta el oído de ellos para castigo, y les dice que se conviertan de la iniquidad.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Si oyeren, y le sirvieren, acabarán sus días en bien, y sus años en deleites.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Mas si no oyeren, serán pasados a cuchillo, y perecerán sin sabiduría.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Pero los hipócritas de corazón lo irritarán más, y no clamarán cuando él los atare.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Fallecerá el alma de ellos en su juventud, y su vida entre los fornicarios.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Al pobre librará de su pobreza, y en la aflicción despertará su oído.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Asimismo te apartaría de la boca de la angustia a lugar espacioso, libre de todo apuro; y te asentará mesa llena de grosura.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Mas tú has llenado el juicio del impío, contra la justicia y el juicio que lo sustentan todo.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Por lo cual de temer es que no te quite con golpe, el cual no puedas apartar de ti con gran rescate.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
¿Por ventura estimará él tus riquezas, ni del oro, ni de todas las fuerzas de la potencia?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
No anheles la noche, en la cual él corta los pueblos de su lugar.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Guárdate, no mires a la iniquidad; teniéndola por mejor que la pobreza.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
He aquí que Dios es excelso con su potencia; ¿qué enseñador semejante a él?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
¿Quién le ha prescrito su camino? ¿Y quién le dirá: Iniquidad has hecho?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Acuérdate de engrandecer su obra, la cual contemplan los hombres.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
La cual vieron todos los hombres; y el hombre la ve de lejos.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
He aquí, Dios es grande, y nosotros no le conocemos; ni se puede rastrear el número de sus años.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Porque él detiene las goteras de las aguas, cuando la lluvia se derrama de su vapor;
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
cuando gotean de las nubes, gotean sobre los hombres en abundancia.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
¿Si entenderá también los extendimientos de las nubes, y los bramidos de su tienda?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
He aquí que sobre él sobre extiende su luz, y cubrió las raíces del mar.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Con ellas castiga a los pueblos, y da comida a la multitud.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Con las nubes encubre la luz, y les manda que vayan contra ella.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
La una da nuevas de la otra; la una adquiere ira contra la que viene.
