Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Entonces Eliú continuó:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Espérame un poco y te diré más, porque aún queda algo por decir en defensa de ʼEloha.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Desde lejos traeré mi saber y atribuiré justicia a mi Hacedor,
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
porque en verdad mis palabras no son falsas. Contigo está Uno que es perfecto en conocimiento.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Ciertamente ʼEL es poderoso, pero no desprecia a nadie. Es poderoso en la fuerza del entendimiento.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
No otorga vida al perverso, pero hace justicia a los afligidos.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
No aparta sus ojos de los justos. Los hace sentar con reyes en el trono para siempre, y serán exaltados.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Si están presos con grilletes y atrapados con cuerdas de aflicción,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
los reprende por su obra y por sus transgresiones, porque se exaltaron a sí mismos.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Les abre el oído a la corrección y los exhorta a devolverse de la iniquidad.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Si escuchan y se someten, acaban sus días en prosperidad, y sus años en deleites.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Pero si no escuchan, perecen a filo de espada o por su ignorancia.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Los impíos de corazón atesoran ira, no claman cuando Él los ata y
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
mueren en la juventud. Sus vidas terminan entre los sodomitas con rituales paganos.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Él libra a los afligidos en su aflicción. Abre sus oídos en la opresión.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
También te sacará de las garras de la angustia a un lugar espacioso y abierto, para servirte una mesa llena de sustancia.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Pero si tú estás lleno del juicio que merece el perverso, el juicio y la justicia se apoderan de ti.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Por lo cual, teme, no sea que en su ira te quite de un golpe, del cual no te pueda librar ni un gran rescate.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
¿Será suficiente tu clamor para librarte de la angustia o todas las fuerzas de tu poder?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
No anheles la noche en la cual los pueblos desaparecerán de su lugar.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Cuídate de no volver a la iniquidad, porque escogiste ésta en vez de la aflicción.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Ciertamente ʼEL es exaltado en su poder: ¿Quién es un Maestro como Él?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
¿Quién le señala el camino? ¿Quién le dirá jamás: Cometiste injusticia?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Acuérdate de engrandecer su obra, de la cual los hombres cantan.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Todos los hombres la contemplan. Los humanos la miran desde lejos.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Mira, ʼEL es exaltado, y nosotros no lo conocemos. El número de sus años es inescrutable.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Él atrae las gotas de agua, y a la lluvia convierte en vapor
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
que destilan las nubes, y vierten en abundancia sobre los hombres.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
¿Quién entenderá el despliegue de las nubes y el estruendo de la bóveda celeste?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Ciertamente, despliega su rayo en ella y cubre las profundidades del mar.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Con tales cosas gobierna a los pueblos y da alimento en abundancia.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Cubre con sus manos el rayo y lo lanza certero hacia su blanco.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
El trueno anuncia su presencia, el ganado también, con respecto a la tormenta que se levanta.
