Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Continuó Eliú diciendo:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
“Espérame un poco, y te instruiré, pues hay aún más argumentos para defender la causa de Dios.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Sacaré de lo más alto mi saber, y probaré que mi Creador es justo.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Porque te aseguro que no son falsas mis palabras; el que está delante de ti es perfecto en la doctrina.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
He aquí que Dios es grande, pero no desdeña a nadie; Él es grande por el poder de su inteligencia.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
No deja vivir al malvado, hace justicia a los oprimidos;
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
no aparta sus ojos de los justos, los coloca en tronos (como) a reyes, los hace sentar para siempre y son ensalzados.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Encadenados con grillos, y atados con cuerdas de aflicción,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Él les hace reproches por sus obras y sus pecados, porque obraron con soberbia;
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
les abre los oídos para la corrección, y les exhorta a abandonar la maldad.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Si obedecen y se someten, terminan sus días en felicidad, y sus años entre delicias.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Mas si no obedecen perecen a espada, y mueren en necedad.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Los impíos de corazón acumulan la ira; no pueden clamar por auxilio, cuando Él los encadena,
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
mueren en plena juventud, y acaban su vida entre los afeminados.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Al pobre, empero, (Dios) le salva en la aflicción, le abre los oídos por la tribulación.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
A ti también te sacaría de las fauces de la angustia, a un lugar espacioso, sin estrechez, y tendrías tu mesa cómoda y llena de grosura.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Mas tú llenas la medida del inicuo; el juicio y la justicia te alcanzarán.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Por eso, no oprimas a nadie acicateado por la ira, y no te pervierta la copia de sobornos.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
¿Acaso te librará tu clamor de la angustia, aunque emplees todos los recursos de tu poder?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
No suspires tanto por la noche que arrebatará a todos de su lugar.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Guárdate de dirigir tu rostro hacia la iniquidad; aunque la prefieras a la aflicción.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Mira: Dios es sublime en su poder; ¿quién es Maestro como Él?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
¿Quién le ha impuesto su camino? Y ¿quién puede decirle: «Tú has hecho mal»?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Acuérdate de ensalzar su obra, la cual celebran los hombres.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
La contemplan todos los hombres, la miran desde lejos los mortales.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
¡Cuán grande es Dios! No podemos comprenderlo; el número de sus años es inescrutable.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Él hace las menudas gotas de agua, que después se derraman en lluvias torrenciales.
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Destilan las nubes, y caen sobre los hombres gotas en abundancia.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
¿Quién comprenderá la extensión de las nubes, los truenos de su pabellón?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Él extiende en torno suyo su luz, y cubre las profundidades del mar.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
De esta manera juzga a los pueblos, y da pan en abundancia.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Llena sus manos de rayos, a los que indica el objeto que han de alcanzar.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Le anuncia su voz de trueno, como también el ganado (siente) su venida.”
