Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Prosseguiu Eliú ainda, dizendo:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Espera-me um pouco, e eu te mostrarei que ainda há palavras a favor de Deus.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Desde longe trarei meu conhecimento, e a meu Criador atribuirei a justiça.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Porque verdadeiramente minhas palavras não serão falsas; contigo está um que tem completo conhecimento.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Eis que Deus é grande, porém despreza ninguém; grande ele é em poder de entendimento.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Ele não permite o perverso viver, e faz justiça aos aflitos.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Ele não tira seus olhos do justo; ao contrário, ele os faz sentar com os reis no trono, e [assim] são exaltados.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
E se estiverem presos em grilhões, e detidos com cordas de aflição,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Então ele lhes faz saber as obras que fizeram, e suas transgressões, das quais se orgulharam.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
E revela a seus ouvidos, para que sejam disciplinados; e lhes diz, para que se convertam da maldade.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Se ouvirem, e [o] servirem, acabarão seus dias em prosperidade, e seus anos em prazeres.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Porém se não ouvirem, perecerão pela espada, e morrerão sem conhecimento.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
E os hipócritas de coração acumulam a ira [divina]; e quando ele os amarrar, mesmo assim não clamam.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
A alma deles morrerá em sua juventude, e sua vida entre os pervertidos.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Ele livra o aflito de sua aflição, e na opressão ele revela a seus ouvidos.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Assim também ele pode te desviar da boca da angústia [para] um lugar amplo, onde não haveria aperto; para o conforto de tua mesa, cheia dos melhores alimentos.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Mas tu estás cheio do julgamento do perverso; o julgamento e a justiça te tomam.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Por causa da furor, [guarda-te] para que não sejas seduzido pela riqueza, nem que um grande suborno te faça desviar.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Pode, por acaso, a tua riqueza te sustentar para que não tenhas aflição, mesmo com todos os esforços de [teu] poder?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Não anseies pela noite, em que os povos são tomados de seu lugar.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Guarda-te, e não te voltes para a maldade; pois por isto que tens sido testado com miséria.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Eis que Deus é exaltado em seu poder; que instrutor há como ele?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Quem lhe indica o seu caminho? Quem poderá lhe dizer: Cometeste maldade?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Lembra-te de engrandeceres sua obra, a qual os seres humanos contemplam.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Todas as pessoas a veem; o ser humano a enxerga de longe.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Eis que Deus é grande, e nós não o compreendemos; não se pode descobrir o número de seus anos.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Ele traz para cima as gotas das águas, que derramam a chuva de seu vapor;
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
A qual as nuvens destilam, gotejando abundantemente sobre o ser humano.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Poderá alguém entender a extensão das nuvens, [e] os estrondos de seu pavilhão?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Eis que estende sobre ele sua luz, e cobre as profundezas do mar.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Pois por estas coisas ele julga aos povos, e dá alimento em abundância.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Ele cobre as mãos com o relâmpago, e dá ordens para que atinja o alvo.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
O trovão anuncia sua presença; o gado também [prenuncia a tempestade] que se aproxima.
