Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Proseguiu ainda Elihu, e disse:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Espera-me um pouco, e mostrar-te-ei que ainda há razões a favor de Deus.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Desde longe repetirei a minha opinião; e ao meu criador atribuirei a justiça.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Porque na verdade, as minhas palavras não serão falsas: contigo está um que é sincero na sua opinião.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Eis que Deus é mui grande, contudo a ninguém despreza: grande é em força de coração.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Não deixa viver ao ímpio, e faz justiça aos aflitos.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Do justo não tira os seus olhos; antes estão com os reis no trono; ali os assenta para sempre, e assim são exaltados.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
E, se estando presos em grilhões, os detém amarrados com cordas de aflição,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Então lhes faz saber a obra deles, e as suas transgressões; porquanto prevaleceram nelas.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
E revela-lho aos seus ouvidos, para seu ensino; e diz-lhes que se convertam da maldade.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Se o ouvirem, e o servirem, acabarão seus dias em bem, e os seus anos em delícias.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Porém se o não ouvirem, à espada os passarão, e expirarão sem conhecimento.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
E os hipócritas de coração amontoam para si a ira; e amarrando-os ele, não clamam por socorro.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
A sua alma morre na mocidade, e a sua vida entre os sodomitas.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Ao aflito livra, da sua aflição, e na opressão o revelará aos seus ouvidos.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Assim também te desviará da boca da angústia para um lugar espaçoso, em que não haja aperto, e as iguarias da tua mesa serão cheias de gordura.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
E estarás satisfeito com o juízo do ímpio: o juízo e a justiça te sustentarão.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Porquanto há furor, guarda-te de que porventura te não tire de pancada, pois por grande preço te não poderiam retirar dali.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Estimaria ele tanto tuas riquezas, ou alguns esforços da força, que por isso não estivesses em aperto?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Não suspires pela noite, em que os povos sejam tomados do seu lugar.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Guarda-te, e não declines para a iniquidade: porquanto nisto a escolheste, por causa da tua miséria.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Eis que Deus exalta com a sua força; quem ensina como ele?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Quem lhe pedirá conta do seu caminho? ou, quem lhe disse: Tu cometeste maldade?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Lembra-te de que engrandeças a sua obra que os homens contemplam.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Todos os homens a veem, e o homem a enxerga de longe.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Eis que Deus é grande, e nós o não compreendemos, e o número dos seus anos se não pode esquadrinhar.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Porque faz miúdas as gotas das águas que derramam a chuva do seu vapor.
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
A qual as nuvens destilam e gotejam sobre o homem abundantemente.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Porventura também se poderão entender as extensões das nuvens, e os estalos da sua tenda?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Eis que estende sobre elas a sua luz, e encobre os altos do mar.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Porque por estas coisas julga os povos e lhes dá mantimento em abundância.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Com as mãos encobre a luz, e faz-lhe proibição pela que passa por entre elas.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
O que dá a entender o seu pensamento, como também aos gados, acerca do temporal que sobe.
