Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Og Elihu heldt fram og sagde:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
«Vent litt og lat meg tala til deg! For endå hev eg ord for Gud;
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
eg hentar kunnskap langan leid, skal hjelpa skaparen til rett.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
For visst, mitt ord skal ikkje ljuga; framfor deg stend ein full-lærd mann.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Sjå, Gud er sterk, men vander ingen, han som er veldug i forstandskraft.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Han let’kje gudlaus mann få liva; men armingarne gjev han rett.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Han snur’kje augo frå rettvise; hjå kongar på sin konungsstol han let deim ævleg sitja høgt.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Um dei i lekkjor bundne vart og i ulukkesnaror fanga,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
so synar han deim deira ferd og brot - at dei ovmoda seg -
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
til refsing opnar øyro deira og byd deim venda um frå syndi.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Um dei då høyrer vil og lyda, so liver dei sitt liv i lukka og sine år i herlegdom;
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
um ikkje, fær dei styng av spjotet, og i sin dårskap andast dei.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Men vreiden trivst i vonde hjarto; dei bed’kje, um dei bundne vert;
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
i ungdomstidi skal dei døy, forgangast som utukt-sveinar.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Han frelser arming ved hans naud, opnar hans øyro gjenom trengsla.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Deg og han lokkar ut or trengsla, fritt fær du det og ikkje trongt, ditt bord er fullt av feite retter.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Men fær du straff som syndug mann, i fall hans domsord held deg fast.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Lat ikkje tukti avla vreide, den tunge bot deg leida vilt!
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Kann klaga hjelpa deg or naud, kor mykje enn du stræva vil?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Du må’kje lengta etter natti då folk vert rykte frå sin stad!
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Gjev agt, so ei til synd du vender, for det du heller vil enn lida.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Sjå, Gud er upphøgd i sitt velde; kven er ein lærar slik som han?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Kven hev vel vegen lagt for honom? Kven sagde vel: «Du hev urett gjort?»
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Hugs på å prisa høgt hans verk, som menneski hev sunge um!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Kvart menneskje med lyst det ser, mann-ætti ser det langan leid.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Upphøgd, uskynande er Gud, hans liveår kann ingen telja,
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
for han dreg vatsdroparne, so det vert regn av skodde-eim.
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Og ifrå skyerne det fløymer og dryp ned yver mange folk.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Kven skynar vel skyhoparne og torebraket frå hans hytta?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Han breider ljoset sitt ikring seg og let det hylja havsens røter.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Soleis han dømer folkeslag og skiftar brød i ovmengd ut.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Han sveiper henderne i ljos og sender det mot fienden.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Hans tora meldar um hans koma, ja, feet varslar når han kjem.
