Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Natovo’ i Eliho ty hoe:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Iheveo hey iraho le hitoroako te mbe aman-ko volañeñe hañonjonañe an’Andrianañahare.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Hitoha hilala tsietoitane añe iraho, tolorako havantañañe i Mpitsene ahiy.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Toe aman-kila o entakoo; vaho ama’o i aman-kilala fonitsey.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Inao maozatse t’i Andrianañahare, naho tsy mirihy; ie fatratse an-kaozaram-paharofoanañe.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Tsy tana’e ho veloñe o tsereheñeo, fe omei’e to ty tso-troke.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Tsy asita’e amo vantañeo o fihaino’eo; fa ampiambesare’e ho nainai’e amo mpanjaka am-piambesa’eo, vaho onjone’e.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Aa ie mirohy an-tsilisily, naho nivahoran-kasotriañe,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
le itaroña’e o sata’ iareoo naho o fiolà’ iareoo, te mitakeboke.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Sokafe’e hianatse o ravembiao, vaho lilie’e te hiambohoa’ iareo o tsy havokarañeo.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Ie mañaoñe naho mitoroñ’aze, le amam-bokatse ty higadoña’ o andro’eo vaho am-pierañerañañe o tao’eo.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
F’ie tsy mañaoñe, le ho zamanem-pibara, hiantantiritse tsy aman-kilala,
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
ie mañaja si-manty, tsy aman-Kàke an-troke; tsy mikaike olotse te rohiza’e.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Robak’ an-katora’e ty sandri’iareo, ty fiai’ iareo an-karapiloan-do.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Haha’e am-pisotria’e ty misotry; anokafa’e ravembia i forekekeñey.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Eka, tinao’e boak’ an-jitse irehe mb’an-tameañe tsy aman-tindry; naho lifo-tsafo’e ty hazotso am-pandambaña’o eo.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
F’ie nañeneke ty fizakañe o rati-tserekeo; fiihine’ ty zaka naho ty hatò.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Itaò tsy hanigìk’ azo hañivañiva ty habosehañe, vaho apoho tsy hampitsile azo ty habeim-bokàñe.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Hahatohañ’azo tsy ho am-poheke hao o vara’oo? ndra ze hene hafatraran-kaozara’o?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Ko salalaeñe ty haleñe, ie aitoañe an-toe’e ondatio.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Miambena, tsy hitoliha’o ty haratiañe; toe ie ty nijoboñe’o, fa tsy hasotriañe.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Inao! onjoñe’ ty haozara’e t’i Andrianañahare Ia ty mpañoke mañirinkiriñe Aze?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Ia ty nanendre ty lala homb’e? Ia ty mahafivolañe ty hoe: Tsy soa o nanoe’oo?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Tiahio hey ty hañonjonañe o fitoloña’eo, o fisaboa’ ondatio.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Hene nahaisake ondatio; talakesa’ ondaty an-tsietoitaneo
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Inao! jabahinake t’i Andrianañahare, tsy taka’ ty hilalan-tika; tsy hay volilieñe ty ia’ o tao’eo.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Aonjo’e o pilipiton-dranoo; ampanjaria’e orañe i evoñey;
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Le ampikojojoahe’ o rahoñeo, hitsopatsopake, hañerek’ am’ondatio.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Hete! Ia ty maharofoanañe ty fiboelea’ o rahoñeo? ty fangotroha’ i sokemitraha’ey?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Oniño te ampivarakaihe’e ama’e o fitsipela’eo vaho ampoa’e ty vaha’ i riakey.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Ie ro izaka’e ondatio; naho añeneña’e mahakama.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Safora’e helatse o fità’eo, naho lilie’e hitomboke.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Mitalily aze i ampi’ey, amo añombeo t’ie ho avy.
