Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
addens quoque Heliu haec locutus est
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
sustine me paululum et indicabo tibi adhuc enim habeo quod pro Deo loquar
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
repetam scientiam meam a principio et operatorem meum probabo iustum
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
vere enim absque mendacio sermones mei et perfecta scientia probabitur tibi
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Deus potentes non abicit cum et ipse sit potens
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
sed non salvat impios et iudicium pauperibus tribuit
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
non aufert a iusto oculos suos et reges in solio conlocat in perpetuum et illi eriguntur
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
et si fuerint in catenis et vinciantur funibus paupertatis
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
indicabit eis opera eorum et scelera eorum quia violenti fuerint
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
revelabit quoque aurem eorum ut corripiat et loquetur ut revertantur ab iniquitate
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
si audierint et observaverint conplebunt dies suos in bono et annos suos in gloria
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
si autem non audierint transibunt per gladium et consumentur in stultitia
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
simulatores et callidi provocant iram Dei neque clamabunt cum vincti fuerint
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
morietur in tempestate anima eorum et vita eorum inter effeminatos
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
eripiet pauperem de angustia sua et revelabit in tribulatione aurem eius
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
igitur salvabit te de ore angusto latissime et non habentis fundamentum subter se requies autem mensae tuae erit plena pinguedine
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
causa tua quasi impii iudicata est causam iudiciumque recipies
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
non te ergo superet ira ut aliquem opprimas nec multitudo donorum inclinet te
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
depone magnitudinem tuam absque tribulatione et omnes robustos fortitudine
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
ne protrahas noctem ut ascendant populi pro eis
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
cave ne declines ad iniquitatem hanc enim coepisti sequi post miseriam
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
ecce Deus excelsus in fortitudine sua et nullus ei similis in legislatoribus
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
quis poterit scrutari vias eius aut quis ei dicere operatus es iniquitatem
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
memento quod ignores opus eius de quo cecinerunt viri
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
omnes homines vident eum unusquisque intuetur procul
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
ecce Deus magnus vincens scientiam nostram numerus annorum eius inaestimabilis
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
qui aufert stillas pluviae et effundit imbres ad instar gurgitum
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
qui de nubibus fluunt quae praetexunt cuncta desuper
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
si voluerit extendere nubes quasi tentorium suum
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
et fulgurare lumine suo desuper cardines quoque maris operiet
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
per haec enim iudicat populos et dat escas multis mortalibus
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
in manibus abscondit lucem et praecipit ei ut rursus adveniat
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
adnuntiat de ea amico suo quod possessio eius sit et ad eam possit ascendere
