Jób 36

1 És folytatá Elihu, és monda:

Poi Elihu seguitando disse:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

“Aspetta un po’, io t’istruirò; perché c’è da dire ancora a pro di Dio.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Io trarrò la mia scienza da lontano e renderò giustizia a colui che m’ha fatto.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

Per certo, le mie parole non son bugiarde; ti sta dinanzi un uomo dotato di perfetta scienza.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Ecco, Iddio è potente, ma non disdegna nessuno; è potente per la forza dell’intelletto suo.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Ei non lascia viver l’empio, e fa ragione ai miseri.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Non storna lo sguardo suo dai giusti, ma li pone coi re sul trono, ve li fa sedere per sempre, e così li esalta

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Se gli uomini son talora stretti da catene se son presi nei legami dell’afflizione,

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

Dio fa lor conoscere la lor condotta, le loro trasgressioni, giacché si sono insuperbiti;

10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

egli apre così i loro orecchi a’ suoi ammonimenti, e li esorta ad abbandonare il male.

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Se l’ascoltano, se si sottomettono, finiscono i loro giorni nel benessere, e gli anni loro nella gioia;

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

ma, se non l’ascoltano, periscon trafitti da’ suoi dardi, muoiono per mancanza d’intendimento.

13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Gli empi di cuore s’abbandonano alla collera, non implorano Iddio quand’ei gl’incatena;

14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

così muoiono nel fior degli anni, e la lor vita finisce come quella dei dissoluti;

15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

ma Dio libera l’afflitto mediante l’afflizione, e gli apre gli orecchi mediante la sventura.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Te pure ei vuol trarre dalle fauci della distretta, al largo, dove non è più angustia, e coprir la tua mensa tranquilla di cibi succulenti.

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Ma, se giudichi le vie di Dio come fan gli empi, il giudizio e la sentenza di lui ti piomberanno addosso.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Bada che la collera non ti trasporti alla bestemmia, e la grandezza del riscatto non t’induca a fuorviare!

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Farebbe egli caso delle tue ricchezze? Non han valore per lui, né l’oro, né tutta la possanza dell’opulenza.

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Non anelare a quella notte che porta via i popoli dal luogo loro.

21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Guardati bene dal volgerti all’iniquità, tu che sembri preferirla all’afflizione.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Vedi, Iddio è eccelso nella sua potenza; chi può insegnare come lui?

23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

Chi gli prescrive la via da seguire? Chi osa dirgli: “Tu hai fatto male?”

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Pensa piuttosto a magnificar le sue opere; gli uomini le celebrano nei loro canti,

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

tutti le ammirano, il mortale le contempla da lungi.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Sì, Iddio è grande e noi non lo possiam conoscere; incalcolabile è il numero degli anni suoi.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Egli attrae a sé le gocciole dell’acqua; dai vapori ch’egli ha formato stilla la pioggia.

28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

Le nubi la spandono, la rovesciano sulla folla de’ mortali.

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

E chi può capire lo spiegamento delle nubi, i fragori che scoppiano nel suo padiglione?

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Ecco, ora egli spiega intorno a sé la sua luce, or prende per coperta le profondità del mare.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Per tal modo punisce i popoli, e dà loro del cibo in abbondanza.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

S’empie di fulmini le mani, e li lancia contro gli avversari.

33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

Il rombo del tuono annunzia ch’ei viene, gli animali lo presenton vicino.