Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
És folytatta Elíhú és mondta:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
