< Jób 36 >
1 És folytatá Elihu, és monda:
Und Elihu fuhr fort und sprach:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Gedulde dich noch ein wenig, so will ich dich lehren, ich habe noch mehr zu reden für Gott.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Ich will mein Wissen weither holen und meinem Schöpfer Gerechtigkeit widerfahren lassen!
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Denn wahrlich, meine Reden sind keine Lügen, du hast es mit einem ganz Verständigen zu tun!
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Siehe, Gott ist mächtig, doch verachtet er niemand; groß ist die Kraft seines Herzens.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Den Gottlosen läßt er nicht leben, aber den Elenden schafft er Recht.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Er wendet seine Augen nicht ab von den Gerechten und setzt sie auf ewig mit Königen auf den Thron, damit sie herrschen.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Sind sie aber in Fesseln gebunden, in Banden des Elends gefangen,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
so hält er ihnen ihre Taten und ihre Übertretungen vor; denn sie haben sich überhoben;
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
er öffnet ihr Ohr der Bestrafung und befiehlt ihnen, sich von der Bosheit abzukehren.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Wenn sie dann gehorchen und sich unterwerfen, so werden sie ihre Tage in Glück und ihre Jahre in Wohlfahrt beendigen.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Gehorchen sie aber nicht, so kommen sie um durchs Schwert und sterben dahin in ihrem Unverstand.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Denn die, welche ruchlosen Herzens sind, widersetzen sich; sie flehen nicht, wenn er sie gefesselt hat.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Ihre Seele stirbt in der Jugend und ihr Leben unter den Hurern.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Den Gedemütigten aber rettet er durch die Demütigung und öffnet durch die Trübsal sein Ohr.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Und auch dich lockt er aus der Enge in die Weite, da keine Not mehr sein wird, und an einen reichbesetzten Tisch.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Bist du aber vom Urteil des Gottlosen erfüllt, so werden Urteil und Gericht dich treffen.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Der Zorn verleite dich ja nicht zur Lästerung, und die Menge des Lösegeldes besteche dich nicht.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Wird er deinen Reichtum schätzen? Er achtet nicht auf Gold, noch auf alle Anstrengungen der Kraft.
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Sehne dich nicht nach der Nacht, da Völker untergehen werden.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Hüte dich, wende dich nicht zum Bösen, denn dieses ziehst du dem Leiden vor.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Siehe, Gott ist erhaben in seiner Kraft, wo ist ein Lehrer wie er?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Wer will ihn zur Rede stellen über seinen Weg, und wer will zu ihm sagen: Du hast Unrecht getan?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Gedenke daran, sein Tun zu erheben; die Menschen sollen es besingen.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Alle Menschen sehen es ja, der Sterbliche schaut es von ferne.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Siehe, wie erhaben ist Gott! Wir aber verstehen ihn nicht; die Zahl seiner Jahre hat niemand erforscht.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Denn er zieht Wassertropfen herauf; sie träufeln als Regen aus seinem Dunst, den die Wolken rieseln lassen,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
sie triefen auf viele Menschen herab.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Versteht man auch das Ausspannen der Wolken und das Krachen seines Gezelts?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Siehe, er breitet sein Licht um sich her aus und bedeckt die Gründe des Meeres;
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
denn damit richtet er die Völker und gibt Speise die Fülle.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Seine Hände bedeckt er mit Licht und gebietet ihm, zu treffen.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Sein Donnern kündigt ihn an, die Herde sein Heraufsteigen [im Gewitter].