Jób 36

1 És folytatá Elihu, és monda:

Elihu redet weiter und sprach:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Harre mir noch ein wenig, ich will dir's zeigen; denn ich habe noch von Gottes wegen etwas zu sagen.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Ich will mein Wissen weither holen und beweisen, daß mein Schöpfer recht habe.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

Meine Reden sollen ohne Zweifel nicht falsch sein; mein Verstand soll ohne Tadel vor dir sein.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Siehe, Gott ist mächtig, und verachtet doch niemand; er ist mächtig von Kraft des Herzens.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Den Gottlosen erhält er nicht, sondern hilft dem Elenden zum Recht.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Er wendet seine Augen nicht von dem Gerechten; sondern mit Königen auf dem Thron läßt er sie sitzen immerdar, daß sie hoch bleiben.

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Und wenn sie gefangen blieben in Stöcken und elend gebunden mit Stricken,

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

so verkündigt er ihnen, was sie getan haben, und ihre Untugenden, daß sie sich überhoben,

10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

und öffnet ihnen das Ohr zur Zucht und sagt ihnen, daß sie sich von dem Unrechten bekehren sollen.

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Gehorchen sie und dienen ihm, so werden sie bei guten Tagen alt werden und mit Lust leben.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Gehorchen sie nicht, so werden sie ins Schwert fallen und vergehen in Unverstand.

13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Die Heuchler werden voll Zorns; sie schreien nicht, wenn er sie gebunden hat.

14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

So wird ihre Seele in der Jugend sterben und ihr Leben unter den Hurern.

15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Aber den Elenden wird er in seinem Elend erretten und dem Armen das Ohr öffnen in der Trübsal.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Und auch dich lockt er aus dem Rachen der Angst in weiten Raum, da keine Bedrängnis mehr ist; und an deinem Tische, voll des Guten, wirst du Ruhe haben.

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Du aber machst die Sache der Gottlosen gut, daß ihre Sache und ihr Recht erhalten wird.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Siehe zu, daß nicht vielleicht Zorn dich verlocke zum Hohn, oder die Größe des Lösegelds dich verleite.

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Meinst du, daß er deine Gewalt achte oder Gold oder irgend eine Stärke oder Vermögen?

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Du darfst der Nacht nicht begehren, welche Völker wegnimmt von ihrer Stätte.

21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Hüte dich und kehre dich nicht zum Unrecht, wie du denn vor Elend angefangen hast.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Siehe Gott ist zu hoch in seiner Kraft; wo ist ein Lehrer, wie er ist?

23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

Wer will ihm weisen seinen Weg, und wer will zu ihm sagen: “Du tust Unrecht?”

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Gedenke daß du sein Werk erhebest, davon die Leute singen.

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Denn alle Menschen sehen es; die Leute schauen's von ferne.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Siehe Gott ist groß und unbekannt; seiner Jahre Zahl kann niemand erforschen.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Er macht das Wasser zu kleinen Tropfen und treibt seine Wolken zusammen zum Regen,

28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

daß die Wolken fließen und triefen sehr auf die Menschen.

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Wenn er sich vornimmt die Wolken auszubreiten wie sein hoch Gezelt,

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

siehe, so breitet er aus sein Licht über dieselben und bedeckt alle Enden des Meeres.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Denn damit schreckt er die Leute und gibt doch Speise die Fülle.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Er deckt den Blitz wie mit Händen und heißt ihn doch wieder kommen.

33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

Davon zeugt sein Geselle, des Donners Zorn in den Wolken.