Jób 36

1 És folytatá Elihu, és monda:

Elihu redete weiter und sprach:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Harre mir noch ein wenig, ich will dir's zeigen; denn ich habe noch von Gottes wegen was zu sagen.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Ich will meinen Verstand weit holen und meinen Schöpfer beweisen, daß er recht sei.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

Meine Reden sollen ohne Zweifel nicht falsch sein, mein Verstand soll ohne Wandel vor dir sein.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Siehe, Gott verwirft die Mächtigen nicht; denn er ist auch mächtig von Kraft des Herzens.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Den Gottlosen erhält er nicht, sondern hilft dem Elenden zum Rechten.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Er wendet seine Augen nicht von dem Gerechten und die Könige läßt er sitzen auf dem Thron immerdar, daß sie hoch bleiben.

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Und wo Gefangene liegen in Stöcken und gebunden mit Stricken elendiglich,

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

so verkündiget er ihnen, was sie getan haben, und ihre Untugend, daß sie mit Gewalt gefahren haben.

10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Und öffnet ihnen das Ohr zur Zucht und sagt ihnen, daß sie sich von dem Unrechten bekehren sollen.

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Gehorchen sie und dienen ihm, so werden sie bei guten Tagen alt werden und mit Lust leben.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Gehorchen sie nicht, so werden sie ins Schwert fallen und vergehen, ehe sie es gewahr werden.

13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Die Heuchler, wenn sie der Zorn trifft, schreien sie nicht, wenn sie gefangen liegen;

14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

so wird ihre Seele mit Qual sterben und ihr Leben unter den Hurern.

15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Aber den Elenden wird er aus seinem Elend erretten und dem Armen das Ohr öffnen in Trübsal.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Er wird dich reißen aus dem weiten Rachen der Angst, die keinen Boden hat; und dein Tisch wird Ruhe haben, voll alles Guten.

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Du aber machst die Sache der Gottlosen gut, daß ihre Sache und Recht erhalten wird.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Siehe zu, daß dich nicht vielleicht Zorn beweget habe, jemand zu plagen, oder groß Geschenk dich nicht gebeuget habe.

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Meinest du, daß er deine Gewalt achte, oder Gold, oder irgend eine Stärke oder Vermögen?

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Du darfst der Nacht nicht begehren, die Leute an ihrem Ort zu überfallen.

21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Hüte dich und kehre dich nicht zum Unrecht, wie du denn vor Elend angefangen hast.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Siehe, Gott ist zu hoch in seiner Kraft; wo ist ein Lehrer, wie er ist?

23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

Wer will über ihn heimsuchen seinen Weg, und wer will zu ihm sagen: Du tust unrecht?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Gedenke, daß du sein Werk nicht wissest, wie die Leute singen.

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Denn alle Menschen sehen das, die Leute schauen's von ferne.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Siehe, Gott ist groß und unbekannt; seiner Jahre Zahl kann niemand forschen.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Er macht das Wasser zu kleinen Tropfen und treibt seine Wolken zusammen zum Regen,

28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

daß die Wolken fließen und triefen sehr auf die Menschen.

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Wenn er vornimmt, die Wolken auszubreiten, wie sein hoch Gezelt,

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

siehe, so breitet er aus seinen Blitz über dieselben und bedecket alle Enden des Meers.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Denn damit schreckt er die Leute und gibt doch Speise die Fülle.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Er decket den Blitz wie mit Händen und heißt es doch wiederkommen.

33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

Davon zeuget sein Geselle, nämlich des Donners Zorn in Wolken.