Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Elihu fuhr nun weiter fort:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
"Ein wenig warte noch, daß ich dich unterweise! Denn noch spricht manches auch für Gott.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Ich muß nur meinen Vortrag weiter ausdehnen; doch werde ich mein Tun rechtfertigen.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Denn nimmer sollen meine Worte dich enttäuschen, die ich an dich, Rechthaber, richte.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Sieh, Gott ist fest und widerspricht sich nicht; er ist durchaus von festem Sinn.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Er schenkt dem Frevler nicht das Leben; dem Armen aber gibt er Recht.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Von Frommen zieht er nicht die Augen ab; sogar mit Königen läßt er auf dem Thron sie sitzen, in Pracht und Herrlichkeit, und werden sie dann stolz,
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
so legt man sie in Ketten, und sie werden so gefesselt in des Elends Stricken.
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Dann hält er ihnen vor ihr Treiben, ihre Sünden, daß sie stolz geworden.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Und so tut er ihr Ohr der Warnung auf und heißt sie umkehren von Sünden.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Gehorchen sie in Unterwürfigkeit, dann fließen ihre Tage in Glückseligkeit, in Wonne ihre Jahre hin.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Doch wenn sie nicht gehorchen, rennen sie ins Dunkle und sie sterben in Verblendung.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Ruchlose Leute aber wecken Zorn und rufen nicht um Hilfe, wenn er sie fesselt.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Hin stirbt so in der Jugendfrische ihre Seele, ihr Leben in der Vollkraft.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
In seinem Elend rettet er den Armen, dieweil er in der Not ihr Ohr eröffnet.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Er lockt auch dich aus der Bedrängnis Rachen. An ihre Stelle träte Freiheit, unbeengt, und deines Tisches Schüssel würde voll von Fett.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Bist du von frevelhaftem Urteil aber voll, dann trifft auch dich gerechtes Urteil.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Denn Zorn verführe dich nicht zu dem Übermaße, der Streit um Lösung soll dich nicht verleiten.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Wird's dein Geschrei in Ordnung bringen? Unnötig sind ja all die Kraftanstrengungen.
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Nicht wünsche dir die Nacht herbei! An ihre Stelle treten Unruhen.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Nimm dich in acht und kehre nimmer dich dem Frevel zu! Du hast dazu mehr Lust als zu dem Leiden.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Sieh, Gott ist groß in seiner Macht. Wer ist ein Lehrer gleich wie er?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Wer stellt ihn über seinen Weg zur Rede? Wer sagt nur: 'Du hast schlecht gehandelt'?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Bedenk, daß du sein Tun des Irrtums zeihst, das andere in Lobliedern besingen!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Und alle Menschen haben ihre Lust daran; die Sterblichen betrachten es seit fernsten Zeiten.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Sieh, Gott ist alt, weit über unsere Begriffe, und unerforschlich seiner Jahre Zahl.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Er zählt die Wassertropfen ab, daß sie in seinen Nebel hin als Regen sickern,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
den Wolken rieseln lassen, auf viele Menschen niederträufelnd.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Wer vollends hätte Einsicht in der Wolken Weite, in das Gedröhne seines Wohngezeltes,
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
wenn er darin sein Rollen weithin tönen läßt und dann des Meeres Quellen niederrinnen?
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Denn damit gibt er Völkern Nahrung, stellt Speise her in großer Menge.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Er birgt den Blitzstrahl in den Händen, befiehlt ihm, wo er einzuschlagen hat.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Er zeigt ihm seinen Freund; den Frevler aber läßt er ihn durchbohren."
