< Jób 36 >
1 És folytatá Elihu, és monda:
Elihou, poursuivant, dit:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Accorde-moi un peu d’attention, et je t’instruirai; car il reste encore des arguments en faveur de Dieu.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Je tirerai ma science de loin, et j’établirai l’équité de mon Dieu.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Car certes, mes paroles ne sont pas mensongères: c’est quelqu’un aux connaissances sûres qui est devant toi.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Vois, Dieu est puissant et il ignore le dédain; il est souverain par la force de la raison.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Il ne laisse point vivre le méchant, mais il fait triompher le bon droit des pauvres.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Il ne détourne pas les yeux des justes, qu’il met de pair avec les rois sur le trône: il les installe solidement et les fait grandir.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Que s’ils sont enchaînés dans les fers, pris dans les liens de la misère,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
et qu’après leur avoir représenté leurs actes et leurs péchés, fruits de l’orgueil,
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
il ouvre leur oreille à la réprimande et les exhorte à revenir de l’iniquité,
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
s’ils écoutent et se soumettent, ils achèveront leurs jours dans le bonheur et leurs années dans les délices.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Mais s’ils n’écoutent point, ils finiront pas l’épée et périront faute d’intelligence.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Pervers de cœur, ils manifestent de la colère, refusent d’implorer Dieu quand il les charge de chaînes.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Aussi leur âme périt-elle en pleine jeunesse, leur vie s’éteint comme celle des infâmes libertins.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Mais le malheureux, il le sauve par sa misère même, et par la souffrance il ouvre son oreille aux conseils.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Aussi bien, il te fera passer de l’étreinte de l’adversité en un lieu spacieux, où n’existe nulle gène, et ta table sera couverte de mets succulents.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Si tu as subi pleinement le châtiment du méchant, c’est que châtiment et justice sont une force.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Crains donc que le dépit ne t’attire de nouveaux coups; ne te laisse pas égarer par la grandeur de la rançon.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Dieu peut-il priser assez tes cris suppliants pour t’épargner souffrances et durs efforts?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
N’Aspire point à la nuit, où les peuples sont enlevés de leur place.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Garde-toi de te laisser aller au mal, car tu sembles le préférer à la souffrance.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Vois, Dieu est sublime dans sa force: existe-t-il un guide comme lui?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Qui lui dicte la voie qu’il doit suivre? Qui lui dira: "Tu commets des injustices?"
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Prends à cœur d’exalter son œuvre, que les humains célèbrent par leurs chants.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Les hommes l’admirent, le mortel la contemple de loin.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Oui, Dieu est grand: nous ne pouvons le comprendre; le nombre de ses années est incalculable.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Il attire les gouttes d’eau qui, à la suite de son brouillard, se résolvent en pluie.
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Les nuages en ruissellent et s’épandent sur la foule des humains.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Sait-on seulement comprendre le déploiement des nuées, le fracas de son pavillon?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Vois, il s’enveloppe de sa lumière et il en couvre les profondeurs de cet océan de nuages.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Car il se sert d’eux pour juger les peuples ou leur donner de la nourriture en abondance.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Il recouvre ses mains de flammes, qu’il dirige contre les rebelles.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Il révèle sa présence par son tonnerre, Instrument de colère contre les présomptueux.