< Jób 36 >
1 És folytatá Elihu, és monda:
Et Élihu continua et dit:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Attends-moi un peu, et je te montrerai que j’ai encore des paroles pour Dieu.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
J’apporterai de loin ce que je sais, et je donnerai justice à mon créateur.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Car certainement mes discours ne sont pas des mensonges; celui qui est parfait en connaissances est avec toi.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Voici, Dieu est puissant et ne méprise personne; il est puissant en force d’intelligence.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Il ne fait pas vivre le méchant, mais il fait droit aux malheureux.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Il ne retire pas ses yeux de dessus le juste, et [celui-ci] est avec les rois sur le trône, et il les fait asseoir à toujours, et ils sont élevés.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Et si, liés dans les chaînes, ils sont pris dans les cordeaux du malheur,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Il leur montre ce qu’ils ont fait, et leurs transgressions, parce qu’elles sont devenues grandes;
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Et il ouvre leurs oreilles à la discipline, et leur dit de revenir de l’iniquité.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
S’ils écoutent et le servent, ils accompliront leurs jours dans la prospérité et leurs années dans les choses agréables [de la vie];
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Mais s’ils n’écoutent pas, ils s’en iront par l’épée, et expireront sans connaissance.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Les hypocrites de cœur amassent la colère; ils ne crient pas quand [Dieu] les lie.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Ils mourront dans la jeunesse, et leur vie est parmi les hommes voués à l’infamie.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Il délivre le malheureux dans son malheur, et lui ouvre l’oreille dans l’oppression.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Il t’aurait aussi tiré de la gueule de la détresse [et mis] au large, là où il n’y a point de gêne, et la graisse abonderait dans les mets de ta table.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Mais tu es plein des jugements des méchants; le jugement et la justice [te] saisiront.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Puisqu’il y a de la colère, prends garde qu’elle ne t’enlève par le châtiment; et une grande rançon ne te le fera pas éviter.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Tiendra-t-il compte de tes richesses? Non; – ni de l’or, ni de toutes les ressources de la puissance.
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Ne soupire pas après la nuit qui enlèvera les peuples de leur place.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Prends garde à toi! Ne te tourne pas vers l’iniquité, car c’est ce que tu as choisi plutôt que l’affliction.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Voici, Dieu se montre élevé dans sa puissance: qui enseigne comme lui?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Qui lui a prescrit son chemin, et qui a dit: Tu as mal agi?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Souviens-toi de glorifier son œuvre, que les hommes célèbrent:
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Tout homme la contemple, le mortel la regarde de loin.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Voici, Dieu est grand, et nous ne le connaissons pas; le nombre de ses années, nul ne le sonde.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Car il attire les gouttes d’eau: des vapeurs qu’il forme elles distillent la pluie,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Que les nuages font couler; ils tombent en gouttes sur les hommes, abondamment.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Mais qui peut comprendre le déploiement de la nuée, le fracas de son tabernacle?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Voici, il étend sa lumière autour de lui, et couvre le fond de la mer.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Car par ces choses il juge les peuples, il donne la nourriture en abondance.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Il couvre ses mains de l’éclair, et lui commande où il doit frapper;
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Son bruit l’annonce, le bétail même en présage la venue!