Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Elihu jatkoi puhettaan ja sanoi:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
"Maltahan vähän, niin julistan sinulle, sillä vielä on minulla Jumalan puolesta puhuttavaa.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Minä noudan tietoni kaukaa ja osoitan Luojani oikeuden;
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
sillä totisesti, sanani eivät ole valhetta-mies, jolla on täydellinen tieto, on edessäsi.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Katso, Jumala on voimallinen, mutta ei halveksu ketään; väkevä on hänen ymmärryksensä voima.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Hän ei pidä jumalatonta elossa, vaan hankkii kurjille oikeuden.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Hän ei käännä silmiänsä pois hurskaista, vaan antaa heidän istua kuningasten kanssa valtaistuimella ikuisesti; he kohoavat korkealle.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Ja jos niinkin käy, että heidät kytketään kahleisiin, sidotaan kurjuuden köysillä,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
niin hän sillä ilmaisee heille, mitä he ovat tehneet ja mitä rikkoneet pöyhkeilemisellään,
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
avaa heidän korvansa nuhtelulle ja käskee heitä kääntymään pois vääryydestä.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Jos he kuulevat ja alistuvat, niin saavat viettää päivänsä onnessa ja ikävuotensa ihanasti.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Mutta jos eivät kuule, niin he syöksyvät surman peitsiin ja menehtyvät ymmärtämättömyyteensä.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Mutta jumalattomat pitävät vihaa, he eivät apua huuda, kun hän on heidät vanginnut.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Heidän sielunsa kuolee nuoruudessa, heidän elämänsä loppuu niinkuin haureellisten pyhäkköpoikain.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Kurjan hän vapahtaa hänen kurjuutensa kautta ja avaa hänen korvansa ahdistuksella.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Sinutkin houkutteli ahdingosta pois avara tila, jossa ei ahtautta ollut, ja lihavuudesta notkuvan ruokapöydän rauha.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Ja niin kohtasi sinua kukkuramäärin jumalattoman tuomio; tuomio ja oikeus on käynyt sinuun kiinni.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Älköön kärsimyksen polte houkutelko sinua pilkkaamaan, älköönkä lunastusmaksun suuruus viekö sinua harhaan.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Voiko huutosi auttaa ahdingosta tahi kaikki voimasi ponnistukset?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Älä halaja yötä, joka siirtää kansat sijoiltansa.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Varo, ettet käänny vääryyteen, sillä se on sinulle mieluisampi kuin kärsimys.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Katso, Jumala on korkea, valliten voimassansa; kuka on hänen kaltaisensa opettaja?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Kuka määrää hänen tiensä, ja kuka sanoo: 'Sinä teit väärin'?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Muista sinäkin ylistää hänen töitänsä, joiden kiitosta ihmiset veisaavat;
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
kaikki ihmiset ihailevat niitä, kuolevaiset katselevat niitä kaukaa.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Katso, Jumala on suuri, emme häntä käsitä, hänen vuottensa luku on ilman määrää.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Hän kokoaa vedenpisarat; ne vihmovat virtanaan sadetta,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
jota pilvet vuodattavat, valuttavat ihmisjoukkojen päälle.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Kuka ymmärtää pilvien leviämiset, kuka hänen majansa jyrinän?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Katso, hän levittää niiden päälle leimauksensa ja peittää meren pohjat.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Sillä niin hän tuomitsee kansat, niin hän antaa runsaan ravinnon.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Hän peittää molemmat kätensä leimauksilla ja lähettää ne ahdistajan kimppuun.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Hänet ilmoittaa hänen jylinänsä, jopa karjakin hänen tulonsa."
