Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
And Elihu added and said: —
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Restrain thyself for me a little, and I will shew thee, that, yet—for GOD, there is justification,
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
I will bring my knowledge from afar, and, to my Maker, will I attribute righteousness.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
For, of a truth—not false, are my words, One of competent knowledge, is with thee.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Lo! GOD, is mighty, yet will he not despise, Mighty in vigour of mind;
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
He will not keep alive one who is lawless, but, the right of oppressed ones, will he grant;
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
He will not withdraw—from a righteous one—his eyes, —but, with kings on the throne, He hath seated men triumphantly, and they have been exalted.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
But, if, bound in fetters, they have been captured with cords of affliction,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Then hath he declared to them their deed, and their transgressions—that they were wont to behave themselves proudly;
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Thus hath he uncovered their ear to a warning, and said—that they should turn from iniquity.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
If they would hearken, and serve, they should complete their days, in prosperity, and their years, in pleasantness;
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
But, if they would not hearken, by a weapon, should they pass away, and breathe their last, no one knowing.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Yea, the impious in heart, should store up anger, They should not cry for help, when he bound them.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Their soul should die in youth, and their life, among the unclean.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
He would deliver the humbled in his humiliation, and would uncover—in oppression—their ear.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Yea he might even have allured thee—out of the mouth of straitness, [into] a wide space—no narrowness there, —and, the food set down on thy table, should have been full of fatness.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
But, with the plea of a lawless one, thou art full, Plea and sentence, will take fast hold.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Because there is wrath, [beware] lest he take thee away with a stroke, Then let not, a great ransom, mislead thee.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Will he value thy riches? Nay not precious ore, nor all the forces of strength.
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Do not pant for the night, when peoples disappear from their place.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Beware, do not turn unto iniquity, For, this, thou hast chosen rather than affliction.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Lo, GOD, exalteth himself by his strength, Who like him doth teach?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Who enjoined on him his way? and who ever said, Thou hast wrought perversity?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Remember, that thou extol his work, of which men have sung;
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Every son of earth, hath viewed it, Mortal man, looketh at it from afar.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Lo, GOD, is greater than we can know, The number of his years, even past finding out!
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
For he draweth up drops of water, They trickle as rain through his mist;
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
With which the clouds flow down, They drop on man in abundance.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
But surely none can understand the burstings of the cloud, the crashing of his pavilion!
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Lo! he hath spread out over it, his lightning, The bed of the sea, hath he covered.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
For, by those things, he executeth judgment on peoples, He giveth food in abundance:
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Upon both hands, he putteth a covering of lightning, and layeth command upon it against an assailant:
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
His rolling thunder telleth concerning him, —The cattle, even, concerning him that is coming up.
