Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Elihu also proceeded, and said,
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Suffer me a little, and I will shew thee: for I have yet somewhat to say on God’s behalf.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
I will fetch my knowledge from afar, and will ascribe righteousness to my Maker.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
For truly my words are not false: one that is perfect in knowledge is with thee.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Behold, God is mighty, and despiseth not any: he is mighty in strength of understanding.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
He preserveth not the life of the wicked: but giveth to the afflicted [their] right.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
He withdraweth not his eyes from the righteous: but with kings upon the throne he setteth them for ever, and they are exalted.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
And if they be bound in fetters, and be taken in the cords of affliction;
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Then he sheweth them their work, and their transgressions, that they have behaved themselves proudly.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
He openeth also their ear to instruction, and commandeth that they return from iniquity.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
If they hearken and serve [him], they shall spend their days in prosperity, and their years in pleasures.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
But if they hearken not, they shall perish by the sword, and they shall die without knowledge.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
But they that are godless in heart lay up anger: they cry not for help when he bindeth them.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
They die in youth, and their life [perisheth] among the unclean.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
He delivereth the afflicted by his affliction, and openeth their ear in oppression.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Yea, he would have led thee away out of distress into a broad place, where there is no straitness; and that which is set on thy table should be full of fatness.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
But thou art full of the judgment of the wicked: judgment and justice take hold [on thee].
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Because there is wrath, beware lest thou be led away by [thy] sufficiency; neither let the greatness of the ransom turn thee aside.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Will thy riches suffice, [that thou be] not in distress, or all the forces of [thy] strength?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Desire not the night, when peoples are cut off in their place.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Take heed, regard not iniquity: for this hast thou chosen rather than affliction.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Behold, God doeth loftily in his power: who is a teacher like unto him?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Who hath enjoined him his way? or who can say, Thou hast wrought unrighteousness?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Remember that thou magnify his work, whereof men have sung.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
All men have looked thereon; man beholdeth it afar off.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Behold, God is great, and we know him not; the number of his years is unsearchable.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
For he draweth up the drops of water, which distil in rain from his vapour:
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Which the skies pour down and drop upon man abundantly.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Yea, can any understand the spreadings of the clouds, the thunderings of his pavilion?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Behold, he spreadeth his light around him; and he covereth the bottom of the sea.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
For by these he judgeth the peoples; he giveth meat in abundance.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
He covereth his hands with the lightning; and giveth it a charge that it strike the mark.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
The noise thereof telleth concerning him, the cattle also concerning [the storm] that cometh up.
