Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Elihu also proceeded, and said,
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Suffer me a little, and I will shew thee that [I have] yet to speak on God’s behalf.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
I will fetch my knowledge from afar, and will ascribe righteousness to my Maker.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
For truly my words [shall] not [be] false: he that is perfect in knowledge [is] with thee.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Behold, God [is] mighty, and despiseth not [any: he is] mighty in strength [and] wisdom.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
He preserveth not the life of the wicked: but giveth right to the poor.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
He withdraweth not his eyes from the righteous: but with kings [are they] on the throne; yea, he doth establish them for ever, and they are exalted.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
And if [they be] bound in fetters, [and] be holden in cords of affliction;
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Then he sheweth them their work, and their transgressions that they have exceeded.
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
He openeth also their ear to discipline, and commandeth that they return from iniquity.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
If they obey and serve [him], they shall spend their days in prosperity, and their years in pleasures.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
But if they obey not, they shall perish by the sword, and they shall die without knowledge.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
But the hypocrites in heart heap up wrath: they cry not when he bindeth them.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
They die in youth, and their life [is] among the unclean.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
He delivereth the poor in his affliction, and openeth their ears in oppression.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Even so would he have removed thee out of the strait [into] a broad place, where [there is] no straitness; and that which should be set on thy table [should be] full of fatness.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
But thou hast fulfilled the judgment of the wicked: judgment and justice take hold [on thee].
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Because [there is] wrath, [beware] lest he take thee away with [his] stroke: then a great ransom cannot deliver thee.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Will he esteem thy riches? [no], not gold, nor all the forces of strength.
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Desire not the night, when people are cut off in their place.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Take heed, regard not iniquity: for this hast thou chosen rather than affliction.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Behold, God exalteth by his power: who teacheth like him?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Who hath enjoined him his way? or who can say, Thou hast wrought iniquity?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Remember that thou magnify his work, which men behold.
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Every man may see it; man may behold [it] afar off.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Behold, God [is] great, and we know [him] not, neither can the number of his years be searched out.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
For he maketh small the drops of water: they pour down rain according to the vapour thereof:
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Which the clouds do drop [and] distil upon man abundantly.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Also can [any] understand the spreadings of the clouds, [or] the noise of his tabernacle?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Behold, he spreadeth his light upon it, and covereth the bottom of the sea.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
For by them judgeth he the people; he giveth meat in abundance.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
With clouds he covereth the light; and commandeth it [not to shine] by [the cloud] that cometh betwixt.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
The noise thereof sheweth concerning it, the cattle also concerning the vapour.
