Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Vierde rede: mag de mens God ter verantwoording roepen? Elihoe vervolgde, en sprak:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Heb nog een weinig geduld, en ik zal u onderrichten, Want er valt nog genoeg ten gunste van de Godheid te zeggen;
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Ik wil mijn kennis tot het uiterste voeren, Om mijn Schepper te rechtvaardigen.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Neen, mijn woorden liegen niet: Ge hebt met iemand te doen, die het eerlijk meent.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Ja, God is groot: Hij veracht den rechtschapene niet;
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Machtig: Hij laat den boze niet leven! Hij verschaft aan de verdrukten hun recht,
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Van de rechtvaardigen wendt Hij zijn ogen niet af; Hij zet ze bij koningen op de troon, Hoog plaatst Hij hun zetel voor eeuwig!
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Maar worden zij in boeien geklonken, In koorden van ellende gevangen,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
Dan brengt Hij hun daardoor hun gedrag onder het oog, En hun zonden uit hoogmoed ontstaan;
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
Zo opent Hij hun oor ter belering, En vermaant ze, zich van hun ongerechtigheid te bekeren.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Wanneer ze dan luisteren, en Hem weer dienen, Dan slijten ze hun dagen in geluk, Hun jaren in weelde;
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Maar wanneer ze niet willen horen, Dan gaan ze heen naar het graf, En komen om door onverstand.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
En de verstokten, die er toornig om worden, En niet smeken, als Hij ze bindt:
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Zij sterven al in hun jeugd, Hun leven vliedt heen in de jonge jaren.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Hij redt dus den ellendige door zijn ellende, En opent zijn oor door zijn nood!
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Zo trekt Hij ook u uit de muil van ellende Inplaats daarvan zal het onbekrompen overvloed zijn, En het genot van een dis, met vette spijzen beladen.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Maar oordeelt gij geheel als een boze zijn gericht zal u treffen,
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Pas dus op, dat de wrevel u geen straf komt brengen, Waarvan de grootste losprijs u niet zou ontslaan;
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Uw smeken tot Hem in de nood niets bereiken Al doet ge het ook uit al uw kracht.
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Laat de dwaasheid u toch niet bedriegen Om u te verheffen met hen, die wijs willen zijn;
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Wacht u ervoor, u tot de zonde te wenden, Want hierdoor juist werdt gij door ellende bezocht!
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Zie, God is groot door zijn kracht: Wie is heerser als Hij?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Wie schrijft Hem zijn weg voor, Wie zegt: Gij handelt verkeerd?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Denk er aan, dat ook gij zijn daden verheft, Die de stervelingen moeten bezingen,
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Die iedere mens moet overwegen, Ieder mensenkind van verre beschouwt.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Zie, God is groot: wij begrijpen Hem niet, Het getal van zijn jaren is zelfs niet te schatten!
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Hij trekt uit de zee de druppels omhoog, Vervluchtigt de regen tot zijn nevel,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
Die de wolken naar beneden doet stromen, En op alle mensen doet storten;
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Wie begrijpt de sprei van de wolken En de gedaante van zijn tent?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Zie, Hij spreidt zijn nevel uit over de zee, En houdt haar kolken bedekt.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Want daarmee spijst Hij de volken En geeft Hij voedsel in overvloed.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
In zijn handen verbergt Hij de bliksem, En zendt hem af op zijn doel;
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Zijn strijdkreet kondigt Hem aan, Zijn woede ontketent de storm!
