Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Og videre sagde Elihu:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Bi nu lidt, jeg har noget at sige dig, thi end har jeg Ord til Forsvar for Gud.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Jeg vil hente min Viden langvejsfra og skaffe min Skaber Ret;
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
thi for vist, mine Ord er ikke Opspind, en Mand med fuldkommen Indsigt har du for dig.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Se, Gud forkaster det stive Sind,
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
den gudløse holder han ikke i Live; de arme lader han få deres Ret,
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
fra retfærdige vender han ikke sit Blik, men giver dem Plads for stedse hos Konger på Tronen i Højhed.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Og hvis de bindes i Lænker, fanges i Nødens Bånd,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
så viser han dem deres Gerning, deres Synder, at de hovmodede sig,
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
åbner deres Øre for Tugt og byder dem vende sig bort fra det onde.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Hvis de så hører og bøjer sig, da ender de deres Dage i Lykke, i liflig Fryd deres År.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Men hører de ikke, falder de for Sværd og opgiver Ånden i Uforstand.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Men vanhellige Hjerter forbitres; når han binder dem, råber de ikke om Hjælp;
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
i Ungdommen dør deres Sjæl, deres Liv får Mandsskøgers Lod.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Den elendige frelser han ved hans Elende og åbner hans Øre ved Trængsel.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Men dig har Medgangen lokket, du var i Fred for Ulykkens Gab; ingen Trængsel indjog dig Skræk, fuldt var dit Bord af fede Retter.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Den gudløses som kom til fulde over dig, hans retfærdige Dom greb dig fat.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Lad dig ikke lokke af Vrede til Spot eller Bødens Storhed lede dig vild!
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Kan vel dit Skrig gøre Ende på Nøden, eller det at du opbyder al din Kraft?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Ej må du længes efter Natten, som. opskræmmer Folkeslag der, hvor de er;
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
var dig og vend dig ikke til Uret, så du foretrækker ondt for at lide.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Se, ophøjet er Gud i sin Vælde, hvo er en Lærer som han?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Hvo foreskrev ham hans Vej, og hvo turde sige: "Du gjorde Uret!"
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Se til at ophøje hans Værk, som Mennesker priser i Sang!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Alle Mennesker ser det med Fryd, skønt dødelige skuer det kun fra det fjerne.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Se, Gud er ophøjet, kan ikke ransages, Tal på hans År kan ikke fides.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Thi Dråber drager han ud af Havet, i hans Tåge siver de ned som Regn,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
og Skyerne lader den strømme og dryppe på mange Folk.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Hvo fatter mon Skyernes Vidder eller hans Boligs Bulder?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Se, han breder sin Tåge om sig og skjuler Havets Rødder;
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Thi dermed nærer han Folkene, giver dem Brød i Overflod;
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
han hyller sine Hænder i Lys og sender det ud imod Målet;
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
hans Torden melder hans Komme, selv Kvæget melder hans Optræk.
