Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Og videre sagde Elihu:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Bi nu lidt, jeg har noget at sige dig, thi end har jeg Ord til Forsvar for Gud.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Jeg vil hente min Viden langvejsfra og skaffe min Skaber Ret;
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
thi for vist, mine Ord er ikke Opspind, en Mand med fuldkommen Indsigt har du for dig.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Se, Gud forkaster det stive Sind,
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
den gudløse holder han ikke i Live; de arme lader han faa deres Ret,
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
fra retfærdige vender han ikke sit Blik, men giver dem Plads for stedse hos Konger paa Tronen i Højhed.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Og hvis de bindes i Lænker, fanges i Nødens Baand,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
saa viser han dem deres Gerning, deres Synder, at de hovmodede sig,
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
aabner deres Øre for Tugt og byder dem vende sig bort fra det onde.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Hvis de saa hører og bøjer sig, da ender de deres Dage i Lykke, i liflig Fryd deres Aar.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
Men hører de ikke, falder de for Sværd og opgiver Aanden i Uforstand.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Men vanhellige Hjerter forbitres; naar han binder dem, raaber de ikke om Hjælp;
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
i Ungdommen dør deres Sjæl, deres Liv faar Mandsskøgers Lod.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Den elendige frelser han ved hans Elende og aabner hans Øre ved Trængsel.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Men dig har Medgangen lokket, du var i Fred for Ulykkens Gab; ingen Trængsel indjog dig Skræk, fuldt var dit Bord af fede Retter.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Den gudløses som kom til fulde over dig, hans retfærdige Dom greb dig fat.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Lad dig ikke lokke af Vrede til Spot eller Bødens Storhed lede dig vild!
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Kan vel dit Skrig gøre Ende paa Nøden, eller det at du opbyder al din Kraft?
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Ej maa du længes efter Natten, som opskræmmer Folkeslag der, hvor de er;
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
va'r dig og vend dig ikke til Uret, saa du foretrækker ondt for at lide.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Se, ophøjet er Gud i sin Vælde, hvo er en Lærer som han?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Hvo foreskrev ham hans Vej, og hvo turde sige: »Du gjorde Uret!«
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Se til at ophøje hans Værk, som Mennesker priser i Sang!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
Alle Mennesker ser det med Fryd, skønt dødelige skuer det kun fra det fjerne.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Se, Gud er ophøjet, kan ikke ransages, Tal paa hans Aar kan ikke findes.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Thi Draaber drager han ud af Havet, i hans Taage siver de ned som Regn,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
og Skyerne lader den strømme og dryppe paa mange Folk.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Hvo fatter mon Skyernes Vidder eller hans Boligs Bulder?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Se, han breder sin Taage om sig og skjuler Havets Rødder;
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Thi dermed nærer han Folkene, giver dem Brød i Overflod;
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
han hyller sine Hænder i Lys og sender det ud imod Maalet;
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
hans Torden melder hans Komme, selv Kvæget melder hans Optræk.
