Jób 36
1 És folytatá Elihu, és monda:
Og Elihu blev ved og sagde:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
Bi mig lidt, og jeg vil belære dig, thi her er endnu noget at tale for Gud.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
Jeg vil hente min Kundskab langt borte fra og skaffe den, som har skabt mig, Ret.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Thi sandelig, mine Taler ere ikke Løgn; een, som er oprigtig i hvad han ved, er hos dig.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
Se, Gud er mægtig, og han vil ikke forkaste nogen, han er mægtig i Forstandens Styrke.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
Han lader ikke en ugudelig leve, men skaffer de elendige Ret.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Han drager ikke sine Øjne bort fra de retfærdige, hos Konger paa Tronen, der sætter han dem evindelig, og de skulle ophøjes.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
Og om de blive bundne i Lænker, blive fangne med Elendigheds Snore,
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
da forkynder han dem deres Gerninger og deres Overtrædelser, at de vare overmodige;
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
da aabner han deres Øren for Formaningen og siger, at de skulle omvende sig fra Uretfærdighed.
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
Dersom de da ville høre og tjene ham, da skulle de ende deres Dage i det gode og deres Aar i Liflighed;
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
men dersom de ikke ville høre, da skulle de omkomme ved Sværdet op opgive Aanden i Uforstand.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
Og de vanhellige af Hjerte nære Vrede, de raabe ej til ham, naar han binder dem.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Deres Sjæl dør hen i Ungdommen og deres Liv som Skørlevneres.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Han frier en elendig ved hans Elendighed og aabner deres Øre ved Trængsel.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
Ogsaa dig leder han ud af Trængselens Strube til det vide Rum, hvor der ikke er snævert; og hvad, som sættes paa dit Bord, er fuldt af Fedme.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
Men har du fuldt op af den uretfærdiges Sag, skal Sag og Dom følges ad.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Thi lad ej Vreden forlede dig til Spot og lad ej den store Løsesum forføre dig!
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
Mon han skulde agte din Rigdom? nej, hverken det skønne Guld eller nogen Magts Styrke!
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
Du skal ikke hige efter Natten, da Folk borttages fra deres Sted.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Forsvar dig, at du ikke vender dit Ansigt til Uret; thi denne har du foretrukket fremfor det at lide.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Se, Gud er ophøjet ved sin Kraft; hvo er en Lærer som han?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Hvo har foreskrevet ham hans Vej? og hvo tør sige: Du har gjort Uret?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Kom i Hu, at du ophøjer hans Gerning, hvilken Folk have besunget;
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
hvilken alle Mennesker have set, hvilken Mennesket skuer langtfra.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
Se, Gud er stor, og vi kunne ikke kende ham, og man kan ikke udgrunde Tallet paa hans Aar.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
Thi han drager Vandets Draaber til sig; gennem hans Dunstkreds beredes de til Regn,
28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
hvilken Skyerne lade nedflyde, lade neddryppe over mange Mennesker.
29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
Mon ogsaa nogen forstaa hans Skyers Udspænding, hans Hyttes Bragen?
30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
Se, han udbreder sit Lys om sig og skjuler Havets Rødder.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Thi derved dømmer han Folkene, giver dem Spise i Overflødighed.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Over sine Hænder dækker han med Lyset, og han giver det Befaling imod den, det skal ramme.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Om ham forkynder hans Torden, ja om ham Kvæget, naar han drager op.
