Jób 35
1 Tovább is felele Elihu, és monda:
Og Elihu tok til ords og sagde:
2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
«Seg, trur du vel at slikt er rett, so du meir rettvis er enn Gud,
3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
når djervt du spør: «Kva gagn hev eg, kva løn um eg frå syndi flyr?»
4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
På dette vil eg svara deg og likeins venerne med deg.
5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
Ditt auga du mot himmelen snu, og sjå på skyerne der uppe!
6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
Di synd, kann ho vel skade honom? Lid han, um dine brot er mange?
7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
Er du rettvis, kva gjev du honom? Kva fær han då utav di hand?
8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
Di synd vedkjem ein mann som deg, di rettferd gjeld eit menneskje.
9 A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
Dei klagar yver urett stor og skrik um hjelp mot valdsmenns arm;
10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
men spør’kje: «Kvar er Gud, min skapar, som let ved natt lovsongar tona,
11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
gjev oss meir vit enn dyr på mark og meir forstand enn fugl i luft?»
12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
Der ropar dei - han svarar ikkje - um hjelp mot ovmod hjå dei vonde.
13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
Gud høyrer ei på tome ord, slikt agtar Allvald ikkje på.
14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
Um enn du segjer du ei ser han, han ser han nok saki, bi på honom!
15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
Og no, når vreiden hans ei refser, tru han ei kjenner dårskapen?
16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
Men Job let upp sin munn til fåfengd, uvitugt talar han so mykje.»
