Jób 35

1 Tovább is felele Elihu, és monda:

Igitur Eliu hæc rursum locutus est:

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

Numquid æqua tibi videtur tua cogitatio, ut diceres: Justior sum Deo?

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

Dixisti enim: Non tibi placet quod rectum est: vel quid tibi proderit, si ego peccavero?

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

Itaque ego respondebo sermonibus tuis, et amicis tuis tecum.

5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

Suspice cælum, et intuere: et contemplare æthera quod altior te sit.

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

Si peccaveris, quid ei nocebis? et si multiplicatæ fuerint iniquitates tuæ, quid facies contra eum?

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

Porro si juste egeris, quid donabis ei? aut quid de manu tua accipiet?

8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.

Homini qui similis tui est, nocebit impietas tua: et filium hominis adjuvabit justitia tua.

9 A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

Propter multitudinem calumniatorum clamabunt, et ejulabunt propter vim brachii tyrannorum.

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

Et non dixit: Ubi est Deus qui fecit me, qui dedit carmina in nocte;

11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

qui docet nos super jumenta terræ, et super volucres cæli erudit nos?

12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

Ibi clamabunt, et non exaudiet, propter superbiam malorum.

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

Non ergo frustra audiet Deus, et Omnipotens causas singulorum intuebitur.

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

Etiam cum dixeris: Non considerat: judicare coram illo, et expecta eum.

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

Nunc enim non infert furorem suum, nec ulciscitur scelus valde.

16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.

Ergo Job frustra aperit os suum, et absque scientia verba multiplicat.