Jób 35

1 Tovább is felele Elihu, és monda:

Og Elihu tog til Orde og sagde:

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

Holder du det for Ret, og kalder du det din Ret for Gud,

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

at du siger: »Hvad baader det mig, hvad hjælper det mig, at jeg ikke synder?«

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

Jeg vil give dig Svar og tillige med dig dine Venner:

5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

Løft dit Blik imod Himlen og se, læg Mærke til Skyerne, hvor højt de, er over dig!

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

Hvis du synder, hvad skader du ham? Er din Brøde svar, hvad gør det da ham?

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

Er du retfærdig, hvad gavner du ham, hvad mon han faar af din Haand?

8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.

Du Menneske, dig vedkommer din Gudløshed, dig, et Menneskebarn, din Retfærd!

9 A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

Man skriger over den megen Vold, raaber om Hjælp mod de mægtiges Arm,

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

men siger ej: »Hvor er Gud, vor Skaber, som giver Lovsang om Natten,

11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

lærer os mer end Jordens Dyr, gør os vise fremfor Himlens Fugle?«

12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

Der raaber man, uden at han giver Svar, over de ondes Hovmod;

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

til visse, Gud hører ej tomme Ord, den Almægtige ænser dem ikke,

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

endsige din Paastand om ikke at se ham! Vær stille for hans Aasyn og bi paa ham!

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

Men nu, da hans Vrede ej bringer Straf og han ikke bekymrer sig stort om Synd,

16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.

saa oplader Job sin Mund med Tant, uden Indsigt taler han store Ord.