Jób 35
1 Tovább is felele Elihu, és monda:
Ještě mluvil Elihu, a řekl:
2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
Domníváš-liž se, že jsi to s soudem řekl: Spravedlnost má převyšuje Boží?
3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
Nebo jsi řekl: Co mi prospěje, jaký užitek budu míti, bych i nehřešil?
4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
Já odpovím tobě místně, i tovaryšům tvým s tebou.
5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
Pohleď na nebe a viz, anobrž spatř oblaky, vyšší, než-lis ty.
6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
Jestliže bys hřešil, co svedeš proti němu? A byť se i rozmnožily nešlechetnosti tvé, co mu uškodíš?
7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
Budeš-li spravedlivý, čeho mu udělíš? Aneb co z ruky tvé vezme?
8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
Každémuť člověku bezbožnost jeho uškodí, a synu člověka spravedlnost jeho prospěje.
9 A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
Z množství nátisk trpících, kteréž k tomu přivodí, aby úpěli a křičeli pro ukrutnost povýšených,
10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
Žádný neříká: Kde jest Bůh stvořitel můj? Ješto on dává zpěv i v noci.
11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
On vyučuje nás nad hovada zemská, a nad ptactvo nebeské moudřejší nás činí.
12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
Tehdáž volají-li pro pýchu zlých, nebývají vyslyšáni.
13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
A jistě žeť ošemetnosti nevyslýchá Bůh silný, a Všemohoucí nepatří na ni.
14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
Mnohem méně, jestliže díš: Nepatříš na to. Sám s sebou vejdi v soud před ním, a doufej v něho.
15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
Ale nyní poněvadž nic není těch věcí, navštívil jej hněv jeho; nebo nechce znáti hojnosti této veliké.
16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
A protož marně Job otvírá ústa svá, hloupě rozmnožuje řeči své.
