Jób 34
1 És szóla Elihu, és monda:
Још говори Елијуј и рече:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
Чујте, мудри, беседу моју, и разумни послушајте ме.
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
Јер ухо познаје беседу као што грло куша јело.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Разаберимо шта је право, извидимо међу собом шта је добро.
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
Јер Јов рече: Праведан сам, а Бог одбаци моју правду.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
Хоћу ли лагати за своју правду? Стрела је моја смртна, а без кривице.
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
Који је човек као Јов да као воду пије подсмех?
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
И да се дружи с онима који чине безакоње, и да ходи с безбожним људима?
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
Јер рече: Не помаже човеку да угађа Богу.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Зато, људи разумни, послушајте ме; далеко је од Бога злоћа и неправда од Свемогућег.
11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
Јер по делу плаћа човеку и даје сваком да нађе према путу свом.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Доиста Бог не ради зло и Свемогући не изврће правде.
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Ко Му је предао земљу? И ко је уредио васиљену?
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
Кад би на себе окренуо срце своје, узео би к себи дух свој и дисање своје;
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Изгинуло би свако тело, и човек би се вратио у прах.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
Ако си, дакле, разуман, чуј ово: слушај глас речи мојих.
17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
Може ли владати онај који мрзи на правду? Хоћеш ли осудити оног који је најправеднији?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
Каже ли се цару: Ниткове! И кнезовима: Безбожници?
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
А камо ли Ономе који не гледа кнезовима ко су, нити у Њега вреди више богати од сиромаха, јер су сви дело руку Његових.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
Умиру за час, и у по ноћи усколеба се народ и пропадне, и однесе се јаки без руке људске.
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
Јер су очи Његове обраћене на путеве човечије и види све кораке његове.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
Нема мрака ни сена смртнога где би се сакрили који чине безакоње.
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
Јер никоме не одгађа кад дође да се суди с Богом.
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
Сатире јаке недокучиво, и поставља друге на њихово место.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Јер зна дела њихова, и док обрати ноћ, сатру се.
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
Као безбожне разбија их на видику.
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Јер одступише од Њега и не гледаше ни на које путеве Његове;
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
Те дође до Њега вика сиромахова, и чу вику невољних.
29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
Кад Он умири, ко ће узнемирити? И кад Он сакрије лице, ко ће Га видети? И то бива и народу и човеку.
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
Да не би царовао лицемер, да не би било замке народу.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
Заиста, треба казати Богу: Подносио сам, нећу више грешити.
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
А шта не видим, Ти ме научи; ако сам чинио неправду, нећу више.
33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Еда ли ће по теби плаћати, јер теби није по вољи, јер ти бираш а не Он? Ако знаш шта, говори.
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
Људи ће разумни са мном казати, и мудар ће човек пристати,
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
Да Јов не говори разумно, и да речи његове нису мудре.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Оче мој, нека се Јов искуша до краја, што одговара као зли људи.
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
Јер домеће на грех свој безакоње, пљеска рукама међу нама, и много говори на Бога.
