Jób 34
1 És szóla Elihu, és monda:
Još govori Elijuj i reèe:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
Èujte, mudri, besjedu moju, i razumni poslušajte me.
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
Jer uho poznaje besjedu kao što grlo kuša jelo.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Razberimo što je pravo, izvidimo meðu sobom što je dobro.
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
Jer Jov reèe: pravedan sam, a Bog odbaci moju pravdu.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
Hoæu li lagati za svoju pravdu? strijela je moja smrtna, a bez krivice.
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
Koji je èovjek kao Jov da kao vodu pije potsmijeh?
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
I da se druži s onima koji èine bezakonje, i da hodi s bezbožnijem ljudima?
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
Jer reèe: ne pomaže èovjeku da ugaða Bogu.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Zato, ljudi razumni, poslušajte me; daleko je od Boga zloæa i nepravda od svemoguæega.
11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
Jer po djelu plaæa èovjeku i daje svakome da naðe prema putu svojemu.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Doista Bog ne radi zlo i svemoguæi ne izvræe pravde.
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Ko mu je predao zemlju? i ko je uredio vasiljenu?
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
Kad bi na nj okrenuo srce svoje, uzeo bi k sebi duh njegov i dihanje njegovo;
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Izginulo bi svako tijelo, i èovjek bi se povratio u prah.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
Ako si dakle razuman, èuj ovo: slušaj glas rijeèi mojih.
17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
Može li vladati onaj koji mrzi na pravdu? hoæeš li osuditi onoga koji je najpravedniji?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
Kaže li se caru: nitkove! i knezovima: bezbožnici?
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
Akamoli onomu koji ne gleda knezovima ko su, niti u njega vrijedi više bogati od siromaha, jer su svi djelo ruku njegovijeh.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
Umiru zaèas, i u po noæi uskoleba se narod i propadne, i odnese se jaki bez ruke ljudske.
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
Jer su oèi njegove obraæene na putove èovjeèije i vidi sve korake njegove.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
Nema mraka ni sjena smrtnoga gdje bi se sakrili koji èine bezakonje.
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
Jer nikome ne odgaða kad doðe da se sudi s Bogom.
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
Satire jake nedokuèljivo, i postavlja druge na njihovo mjesto.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Jer zna djela njihova, i dok obrati noæ, satru se.
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
Kao bezbožne razbija ih na vidiku.
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Jer otstupiše od njega i ne gledaše ni na koje putove njegove;
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
Te doðe do njega vika siromahova, i èu viku nevoljnijeh.
29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
Kad on umiri, ko æe uznemiriti? i kad on sakrije lice, ko æe ga vidjeti? i to biva i narodu i èovjeku,
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
Da ne bi carovao licemjer, da ne bi bilo zamke narodu.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
Zaista, treba kazati Bogu: podnosio sam, neæu više griješiti.
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
A što ne vidim, ti me nauèi; ako sam èinio nepravdu, neæu više.
33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Eda li æe po tebi plaæati, jer tebi nije po volji, jer ti biraš a ne on? Ako znaš što, govori.
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
Ljudi æe razumni sa mnom kazati, i mudar æe èovjek pristati,
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
Da Jov ne govori razumno, i da rijeèi njegove nijesu mudre.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Oèe moj, neka se Jov iskuša do kraja, što odgovara kao zli ljudi.
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
Jer domeæe na grijeh svoj bezakonje, pljeska rukama meðu nama, i mnogo govori na Boga.
