Jób 34
1 És szóla Elihu, és monda:
Og Elihu tok til ords og sagde:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
«Vismenner, høyr på ordi mine! Kunnige folk, lyd no på meg!
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
For ordi prøver ein med øyro, som ein med gomen maten smakar.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
So lat oss no det rette velja og saman finna ut det gode!
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
For Job hev sagt: «Eg skuldfri er; min rett hev Gud ifrå meg teke;
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
tråss i min rett, stend eg som ljugar, uskuldig fekk eg ulivssår.»
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
Finst det vel nokon mann som Job? som gløyper hædings ord som vatn,
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
som held med illgjerdsmenner lag, hev umgang med gudlause folk?
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
For han hev sagt: «Kva gagnar det ein mann å vera ven med Gud?»
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Difor, de menn med vit, høyr meg! D’er langt frå Gud å vera gudlaus, frå Allvalds-Gud å gjera urett.
11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
Han løner mannen for hans gjerd, fer med han etter all hans ferd.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Nei, urettferdig er’kje Gud, og Allvald krenkjer ikkje retten.
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Kven let vel honom styra jordi? Og kven hev grunna jordheims-kringen?
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
Um han på seg åleine tenkte og drog sin ande til seg att,
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
då gjekk alt livande til grunns, og menneskja vart atter mold.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
Um du er klok, so høyr på dette, og lyd på ljoden av mitt ord!
17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
Kann ein som hatar retten, styra? Fordømer du den allrettvise?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
Kann ein til kongen segja: «Niding!» Og til dei megtige: «Du brotsmann?»
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
Til han som ei gjer skil på fyrstar, og ikkje vyrder rik mot fatig. Av di hans hand hev skapt deim alle?
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
Dei andast brått og midt um natti, eit folk avjagast og kverv burt, stormenn forgjengst i hjelpeløysa.
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
Hans augo ser til mannsens ferd, han skodar kvart eit stig han tek;
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
det finst’kje skugge eller myrker der illgjerdsmenn kann løyna seg.
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
Han tarv’kje lenge sjå på mannen fyrr han lyt møta Gud til doms.
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
Han utan forhøyr storfolk krasar og andre set i deira stad.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Han kjennar heile deira verk og gjev um natti deim til tyning.
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
Han tuktar deim som illgjerdsmenner, ein stad der alle kann det sjå,
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
dei som hev vike burt frå han og ikkje hev hans vegar fylgt -
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
so han kann høyra armods klaga og jammerskrik frå undertrykte.
29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
Fær han det stilt, kven vil fordøma? Løyner han seg - kven kann då sjå han? - for folkemugen og for mannen,
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
so ikkje gudlaus mann skal råda og vera snaror yver folket.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
For segjer ein vel so til Gud: «Ovmodigt hev eg bore meg; eg vil ikkje lenger vera vond.
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
Vis du meg det eg ikkje ser! hev eg gjort synd, vil eg snu um?»
33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Skal han då straffa som du tykkjer? D’er du som er den misnøgde; so lyt du velja, ikkje eg; og du fær segja det du veit.
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
Dei kloke folk vil segja til meg, og kvar ein vismann som meg høyrer:
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
«Job talar ikkje med forstand hans ord er utan ettertanke.»
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Gjev Job må allstødt verta prøvd for sine svar på nidings vis!
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
For han legg brotsverk til si synd og ber seg vyrdlaust millom oss, og talar mange ord mot Gud.»
