Jób 34
1 És szóla Elihu, és monda:
Pronuntians itaque Eliu, etiam hæc locutus est:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
Audite, sapientes, verba mea: et eruditi, auscultate me.
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
Auris enim verba probat, et guttur escas gustu dijudicat.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Judicium eligamus nobis, et inter nos videamus quid sit melius.
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
Quia dixit Job: Justus sum, et Deus subvertit judicium meum.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
In judicando enim me mendacium est: violenta sagitta mea absque ullo peccato.
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
Quis est vir ut est Job, qui bibit subsannationem quasi aquam:
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
qui graditur cum operantibus iniquitatem, et ambulat cum viris impiis?
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
Dixit enim: Non placebit vir Deo, etiam si cucurrerit cum eo.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Ideo, viri cordati, audite me: absit a Deo impietas, et ab Omnipotente iniquitas.
11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
Opus enim hominis reddet ei, et juxta vias singulorum restituet eis.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Vere enim Deus non condemnabit frustra, nec Omnipotens subvertet judicium.
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Quem constituit alium super terram? aut quem posuit super orbem quem fabricatus est?
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
Si direxerit ad eum cor suum, spiritum illius et flatum ad se trahet.
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Deficiet omnis caro simul, et homo in cinerem revertetur.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
Si habes ergo intellectum, audi quod dicitur, et ausculta vocem eloquii mei:
17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
numquid qui non amat judicium sanari potest? et quomodo tu eum qui justus est in tantum condemnas?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
Qui dicit regi: Apostata; qui vocat duces impios;
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
qui non accipit personas principum, nec cognovit tyrannum cum disceptaret contra pauperem: opus enim manuum ejus sunt universi.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
Subito morientur, et in media nocte turbabuntur populi: et pertransibunt, et auferent violentum absque manu.
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
Oculi enim ejus super vias hominum, et omnes gressus eorum considerat.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
Non sunt tenebræ, et non est umbra mortis, ut abscondantur ibi qui operantur iniquitatem,
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
neque enim ultra in hominis potestate est, ut veniat ad Deum in judicium.
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
Conteret multos, et innumerabiles, et stare faciet alios pro eis.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Novit enim opera eorum, et idcirco inducet noctem, et conterentur.
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
Quasi impios percussit eos in loco videntium:
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
qui quasi de industria recesserunt ab eo, et omnes vias ejus intelligere noluerunt:
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
ut pervenire facerent ad eum clamorem egeni, et audiret vocem pauperum.
29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
Ipso enim concedente pacem, quis est qui condemnet? ex quo absconderit vultum, quis est qui contempletur eum, et super gentes, et super omnes homines?
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
Qui regnare facit hominem hypocritam propter peccata populi.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
Quia ergo ego locutus sum ad Deum, te quoque non prohibebo.
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
Si erravi, tu doce me; si iniquitatem locutus sum, ultra non addam.
33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Numquid a te Deus expetit eam, quia displicuit tibi? tu enim cœpisti loqui, et non ego: quod si quid nosti melius, loquere.
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
Viri intelligentes loquantur mihi, et vir sapiens audiat me.
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
Job autem stulte locutus est, et verba illius non sonant disciplinam.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Pater mi, probetur Job usque ad finem: ne desinas ab homine iniquitatis:
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
quia addit super peccata sua blasphemiam, inter nos interim constringatur: et tunc ad judicium provocet sermonibus suis Deum.
