Jób 34
1 És szóla Elihu, és monda:
Furthermore Elihu responded, and said: —
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
Hear, ye wise men, my words, and, ye who know, give ear unto me;
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
For, the ear, trieth words, as, the palate, tasteth in eating.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
What is right, let us choose for ourselves, Let us know, among ourselves, what is good;
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
For Job hath said—I am righteous, But, GOD, hath turned away my right;
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
Concerning mine own right, shall I tell a falsehood? Incurable is my disease—not for any transgression.
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
What man is like Job? He drinketh in scoffing like water;
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
And is on the way to keep company, with the workers of iniquity, and to walk with lawless men.
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
For he hath said, It profiteth not a man, when, his good pleasure, is with God.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Wherefore, ye men of mind, hearken unto me, —Far be it, that, GOD, should be lawless, or, the Almighty, be perverse!
11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
For, what any son of earth doeth, he repayeth him, and, according to every man’s course, he causeth him to find.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Nay, verily, GOD, will not condemn unjustly, —nor, the Almighty, pervert justice.
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Who set him in charge of the earth? Or who appointed [him] the whole world?
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
If he should set against him his heart, His spirit and his inspiration, unto himself he should withdraw.
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
All flesh together, would cease to breathe, and, the earth-born, unto dust, would return.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
If then [thou hast] understanding, hear this, Give thou ear to the teaching of my words: —
17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
Shall, the very hater of right, control? Or, the just—the mighty one, wilt thou condemn?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
Doth one say to a king, Abandoned one! Or, Lawless one! unto nobles?
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
For he hath shewn no respect of persons unto princes, neither hath he recognised the rich rather than the poor? For, the work of his hands, are they all.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
In a moment, they die, even in the middle of the night, —A people are convulsed when they pass away, A mighty one is removed, without hand;
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
For, his eyes, are on the ways of a man, and, all his footsteps, he beholdeth, —
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
No darkness, and no death-shade, where the workers of iniquity may hide.
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
For, unto no man, doth he appoint a repetition, —in going unto GOD in judgment;
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
He shattereth mighty ones unsearchably, and setteth up others in their stead:
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Therefore, he observeth their works, —and overturneth [them] in a night, and they are crushed;
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
In the place of lawless men, hath he chastised them, in presence of beholders.
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Forasmuch, as they turned from following him, and, none of his ways, did they teach;
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
Causing to reach him the outcry of the poor, Yea, the outcry of the oppressed, he heareth.
29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
When, he, giveth quiet, who then shall condemn? And, when he hideth [his] face, who then shall sing of him? whether unto a nation or unto mankind altogether,
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
That impious men may not reign, nor be ensnarers of the people.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
For, unto GOD, hath one [ever] said—I have borne punishment, I will not be perverse;
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
What I see not, do, thou, shew me, If, perverseness, I have wrought, I will do it no more?
33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
According to thy mind, must he requite it, that thou hast refused? For, thou, must choose, and not, I, What then thou knowest, speak!
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
The men of mind, will say to me, yea any wise man hearkening unto me: —
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
Job, without knowledge, doth speak, and, his words, are not with discretion.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Would that Job might be tested to the uttermost, for replying with the men of iniquity:
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
For he addeth—unto his sin—rebellion, In our midst, he clappeth his hands, and multiplieth his sayings against GOD.
