Jób 34
1 És szóla Elihu, és monda:
And Elihu commenced, and said,
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
Hear, O ye wise men, my words; and ye that have knowledge, give ear unto me.
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
For the ear proveth words, as the palate tasteth the food.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Let us choose for ourselves what is just: let us acknowledge between ourselves what is good.
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
For Job hath said, “I am righteous; and God hath taken away justice from me.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
Should I lie concerning the justice due me? incurable is [my wound from] the arrow I bear in me without any transgression.”
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
What man is there like Job, who drinketh scorning like water,
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
And is on the road to keep company with the wrong-doers, and to walk with men of wickedness?
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
For he hath said, “It profiteth a man nothing when he acteth according to the pleasure of God.”
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Therefore ye men of sense hearken unto me: far is it from God to practise wickedness; and from the Almighty to do wrong!
11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
For the work of a son of earth doth he recompense unto him, and according to the path of man doth he permit things to occur to him.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Yea, surely God will not condemn unjustly, nor will the Almighty pervert justice.
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Who hath given him a charge concerning the earth? or who hath intrusted [him] the whole world?
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
If he were to set his heart upon man, he would gather unto himself his spirit and his breath:
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
All flesh would perish together, and the son of earth would return again unto dust.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
If then thou wishest to understand, hear this: give ear to the sound of my words.
17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
Is it possible that he who hateth justice should govern? or wilt thou condemn the righteous mighty One?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
[Is it fit] to say to a king, Thou art worthless? and to princes, Ye are wicked?
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
Whereas he is one that showeth no favor to chieftains, and distinguisheth not the rich before the indigent; for all of them are the work of his hands.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
In a moment will they die, and in the midst of the night; people are moved, and pass away: and the mighty will be removed without a human hand.
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
For big eyes are upon the ways of man, and all his steps doth he see.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
There is no darkness, nor shadow of death, where the evil-doers can hide themselves.
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
For he need not direct [his attention] a long time upon man, that he should enter into judgment before God.
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
He breaketh down mighty men without [long] searching, and placeth others in their stead.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
For the reason that he knoweth their deeds: therefore he overturneth them in the night, and they are crushed.
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
Among wicked men doth he strike them, in the place where [many] see them:
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Because they have departed from following him, and have not considered all his ways.
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
Bringing before them the cry of the indigent, and the cry of the afflicted which he had to hear.
29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
When he now granteth rest, who will condemn [him]! and when he hideth his face, who can behold him? whether it be against a nation, or against one man, it is the same:
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
That no hypocritical man may reign, that such shall not be a mare to the people.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
For truly it is only fitting to say unto God, “I bear [cheerfully], I will not do any wrong;
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
What I cannot see myself, do thou truly teach me; if I have done what is unjust, I will do so no more.”
33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Should he then according to thy view send a recompense, because thou hast rejected him? “Because thou must choose, and not I?” and what thou knowest, do speak.
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
Men of sense will say unto me, and every wise man who heareth me,
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
That Job hath not spoken with knowledge, and that his words are without intelligence.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Oh that Job may therefore be probed continually, in order to give answers against sinful men.
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
For he addeth unto his sin transgression: among us he uttereth too many loud words, and multiplieth his speeches against God.
